Ti hogyan dolgozzátok fel lelkileg a gyerek szobatisztasági problémáit?

ilyet frusztráció, szorongás vált ki a gyerekből

elsősorban beszoktatásoknál szokott előfordulni

valószínű nem megy a beilleszkedés neki a közösségbe, max látszólag

nagyon fontos lenne és lett volna korábban fokozottabban mellette lenni törődni vele, hogy lelkileg bizalmilag, később így önbizalmilag rendben legyen.

de olvastam olyat hogy a magzati, születési, babakori dolgokra igaz nem emlékszünk, de mind beleég a tudatalattinkba és formál minket azáltal az életünket is, tehát réges régi komplikációk is oozhatják, vagy ha rendszeres sírva volt hagyva, stb

ne érts félre, nem feltételezek így ismeretlenül ilyeneket, csak írtam, hogy globálisabban segítsek átlátni a dolgokat, mert nem arról van szó, hogy messze volt a Wc..

Huh, azt hittem egyedül vagyok...

Jaj, mi (én) már két éve szenvedünk. Nekem 3 éves kora után egy hónappal lett szobatiszta. Elkezdte az előző ovit, ott elég volt egy bizonyos szokás (azóta is nagyon haragszom rájuk!!!) ami miatt visszaesett + a beszokás nehézségei. Más okokból kivettem abból az oviból, szobatisztaság abszolút 0-ra esett :( Fél év múlva másik ovi, azonnal szobatiszta lett, aztán időszakos visszaesések azóta is. Egyébként hamarabb lett ágytiszta, mint szobatiszta, másfél év után lett nem azt megint...

Ahh, tök bonyolult, és én már rohadtul kivagyok, szerintem már nekem lenne szükségem szakemberre.

Mi a háziorvosig jutottunk el, de ő folyton azt mondja, hogy ne aggódjak. Írt fel hólyagtágítót, két hónapig szedte, mintha némi javulás lett volna, de nem az igazi. Aztán már vissza se vittem emiatt...

Sajna nálunk ez családi vonás, mindenki pisis volt, erre mondta a doki, hogy ne is csodálkozzak.

De én már azon vettem észre magam, hogy már annyira rá vagyok kattanva a gyerek sliccére (fiú), hogy állandóan figyelem, van-e folt (sokszor csak egy kicsit enged be), hogy már más férfiakét is nézem. Tisztára a témára vagyok tapadva, már-már betegesen.

Életem legnagyobb feladata ez, és a tehetetlenség, tanácstalanság szövi át az egész dolgot. Még szerencse, hogy az oviban nem rágódnak a témán.

Mivel betöltötte az ötöt, ezért most már el fogom vinni pszichiáterhez is, de rettenetesen bizonytalan vagyok... :'(

Nálam már sokszor elszakadt a cérna, a vég nélküli küzdelem kimerített, és ez az egyik fő oka, hogy nem lesz kistesó... Kizárt, hogy ép elmével ez újra végig tudnám csinálni!