Hátráltatom a folyamatot vagy esetleg károkat okozok, ha néha kimutatom a csalódottságomat?

2 éves múlt a kisfiam. Már egy pár hónapja kacérkodott a szobatisztasággal, többször végezte a wc-be a dolgát, többször Ő szólt, többször én vettem észre a jeleket és mentünk a wc-re. Szívesen pisilt-kakilt oda.

Kb. 2 hete nem hajlandó pelust felvenni, tartja szépen a pisit-kakit, séta közben sosem volt baleset, itthon viszont kb. kétnaponta bemegy a kisgatyóba. Amint bemegy vagy közben, rögtön szól, van, hogy időben be is érünk a wc-be, de gyakrabban nem.

Ilyenkor mindig megnyugtatom, hogy nincs semmi baj, természetes dolog, tegnap meg ma viszont extra hisztis/nyűgös, és sajnos többször előfordult, hogy morcosan elmorogtam, hogy a pisinek/kakinak a wc-ben van a helye. Ilyenkor néz rám.nagy szemekkel, azonnal lelkiismeret-furdalásom van. Tudom, hogy ez rossz reakció, próbok uralkodni magamon. Nagy károkat okoz egy-egy ilyen helytelen reakció?

Még egy kérdésem van: miért van az, hogy néha tiltakozik a vécézés ellen? Ha megkérem, hogy menjünk pisilni-kakilni, mert látom a jeleit vagy ebéd után vagyunk, amikor is kakilni szokott, tiltakozik majd a következő pillanatban maga alá csinál. Nem akarom erőltetni a dolgot, de mivel nem akar pelust felvenni, haladni kellene valamilyen irányban. Úgy érzem, megakadt a folyamat.