Miért irtózom tőle?

1. vagyok

azért az nem általános, h óvodás korú gyerekeket szoptassanak az anyukáik. hidd el, a nővéred a kisebbség, a többség pedig úgy gondolkodik, mint te vagy én :-)

Az nekem se tetszik, ha ilyet látok, hogy kiszolgálja magát. Eddig ilyet csak tévében láttam. A családban sok kisgyerek volt, az anyukák nem engedték meg egyiknek se, hogy csak úgy le/felhúzza a ruhájukat azért, hogy kiszolgálja magát a gyerek. Persze ruhahúzigálással jelzik, hogy enni akarnak, de ezt az anyuka le szokta állítani.

Én is így tervezem. Szoptatok, amíg lesz tejem, de nem lesz önkiszolgáló pult.

36 hkm

Bár én is csak 1 éves koráig szoptattam a kisfiamat, azt gondolom, ott nem a 3 éves szoptatásával van a baj, hanem a pólórángatással. Az tényleg taszító. Többeket ismerek, akik még szoptatják az ennyi idős gyereküket, és egyikük sem csinál ilyet. A kisfiam 2,5 éves, van egy kis barátnője, aki ugyanennyi idős, szinte minden nap találkozunk, és még soha, egyetlen alkalommal sem láttam tőle hasonlót, pedig még ő is többször szopik egy nap.

Szóval ez ennyi idősen egyszerűen nevelés kérdése. Híve vagyok annak, hogy a kis csecsemőt bárhol etessük meg, ha éhes, de a kisgyerekekkel már meg lehet beszélni, hogy néha nem.

Szerintem nem csak ez a két véglet létezik.

Az én 2,5 évesem is cicizik még reggelente, de ha nem vagyok otthon (pl amikor született a húga és a kórházban voltunk 3 napig), akkor nem volt semmiféle gond, nem hisztizik érte. A nap többi szakában nem cicizik, szerintem ez könnyen kezelhető pl már egy 1,5 évesnél is, hogy pl csak ágyban van cici, máshol nem, vagy csak elalváskor/ébredéskor, blablabla.

Ha te nem akarsz sokáig szoptatni, akkor ne tedd. A nővéred így érzi jónak, te meg úgy, és ennyi. Nincs olyan, hogy vagy a te elméleted a helyes, vagy az övé.

Én több, mint 3 évig szoptattam a nagyomat, de én sem úgy, ahogyan a nővéred. Jól írták feljebb, nemcsak a két szélsőség létezik. ("Nem akarok szoptatni" vagy "5 évig éjjel-nappal akarok szoptatni"). Ugyanakkor ebben sincs semmi különös. Tudod, itt mindig mindenki azt mondja, hogy a szoptatás magánügy... és valóban, ha nekik kettejüknek így megfelel, hát hadd csinálják így. :)

De persze az sem baj, ha te magadban véleményt formálsz erről vagy akár itt a fórumon rákérdezel, mert már ezzel is sokat tanulhatsz magadról és a témáról is.

A nővéred valószínűleg a kötődést segítő nevelést gyakorolja, amit egyébként én is. De ennek is sokféle módja és fokozata létezik; ennyiből nem lehet megmondani, hogy ez most jó így van sem. Ha kettejük kapcsolata kiegyensúlyozott, egészséges kötődés jött létre köztük (mert még ez is belefér!), akkor nem lehet probléma. Max. csak annyi, hogy a környezet mit gondol erről - és látod, hogy a többség valóban furcsállja, netán elítéli az ilyesmit, de szerintem inkább azért, mert ők maguk nem csinálták és nem is nagyon tudják, milyen előnyei lehetnek.

Én tennék neked egy javaslatot: ha elég kíváncsi vagy, szerintem kérdezd meg a nővéred erről. Ő miért ezt a módszert választotta, milyen pozitív hatást lát benne? Hátha mondana neked olyasmit, ami hasznos lehet még a jövőre nézve. Nem azért, hogy te is így csináld majd, inkább azért, hogy megértsd, mi a szoptatás igazi, mély értelme. Mert nem(csak) az, hogy anyatejet adj a babádnak, hanem sokkal inkább az, hogy a kettőtök kapcsolatát jól indítsd és jó irányba formáld.

Szegény elsőt jól lepontozták 0 %-ra, ezért utálom ezt a témakört...

Egyetértünk. Nekem sem tetszik a sok évig tartó szoptatás, az önkiszolgálás végképp nem.

Én is 1 éves korig terveztem szoptatni, de 8 hónap lett belőle. Örülök neki, hogy eddig is kitartottam, mert nem mindenkinek olyan egyszerű ám!

Nem dramatizálod túl a dolgot, tedd azt, amit a szíved és majd a babád diktál. (Nővér ide-oda. Elég lesz neki leszoktatni a sajátját, nem irigylem...)