Ugye akkor is kötődni fog hozzám, ha nem tudtam szoptatni?

A folyamatos lelkiismereti nyomas es sulykolas miatt hiszi ezt a kerdezo gondolom.

Nem ettol fog kotodni.. hanem hogy figyelsz a szuksegleteire es kielegited oket mindig. Hogy biztonsagot nyujtasz neki stb

4 hónapig szoptattam, most 5 éves a fiam.

Nagyon anyás.

Nem függ össze a kettő, hidd el.

Az egész szoptatás dolog indokolatlanul túl van misztifikálva, és olyan mérges és szomorú leszek mikor ilyen és ehhez hasonló kérdéseket olvasok, mert ezek bizonyítják, hogy rengeteg nő küszködik emiatt kétségekkel és aggodalmakkal fölöslegesen.

A szoptatás valóban jó dolog, talán még azt is elfogadom hogy a legjobb, de szerencsére van helyettesítője, amivel ugyanolyan jól táplálni lehet egy csecsemőt.

A szoptatás ezen kívül a megnyugtatásra is szolgál, a kisbabák életének kezdeti szakaszában az evés az elsődleges örömforrás. Nyilván a gyakori bőrkontaktus, egymásra figyelés következménye hogy az anya egyre jobban kötődik a gyermekéhez. A baba pedig megerősítést kap, hogy ez a világ reagál az igényeire, így az anya folyamatosan alakul a biztonság megtestesítőjévé. De a kötődés kialakulása nem csettintésre történik, hanem idő kell hozzá.

Röviden: igen, a saját gyereked szeretni fog, ha jól bánsz és törődsz vele. Nem a melleken keresztül szívja magába az anya iránti szeretet. Gondoljunk csak az apákra, ők sosem szoptattak mégis HA törődnek a gyerekekkel igenis nagyon tudnak kötődni hozzájuk. (akik nem azok meg ne fogják a szoptatásra)

Persze hogy szeretni fog,sőt imádni! Ettől függetlenül hogy tápszerezed vagy szoptatod,mit gondolsz aki császárral "szül" arra rossz szemmel néz majd késsőbbiekben mert nem is szült igazából hanem csak egy "hasi műtétet" hajtottak rajta végre? Dehogy..

Ha nem megy a szopiztatás nem megy,a sima szülés se megy mindenkinek és mégis van mindkettő esetre több millió/milliárd példa hogy szerető család lesz belôlük.

Igen, fog kötődni. Tudja ő, ki az anyukája.

Én is csak az első héten tudtam szoptatni, tovább nem. Az elején ráadásul nem is volt annyira anyás. Akkor gondolkodtam ilyeneken.

És most, elkezdődött a szeparációs szorongás, egész álló nap rajtam csüngne, ha lehetne, és nem máson. Mondjuk én ezt kimondottan élvezem, imádom, csak néha nehéz.

Ne aggódj, mert nem lesz semmi baj!