Problémás szoptatás, cumizavar, szopisztrájk? (Hosszú)

Sziasztok!

Kicsit összetett a helyzetünk, ezért kifejtem.

Kisfiam ma 3 hónapos és nagyon szépen fejlődik (súlygyarapodás 3530g-ról 6350g-ra megvan,pisis kakis pelus rendben) jól alszik, jól fejlődik igazán rendes baba, az egyetlen amivel gyakorlatilag születésétől kezdve küzdünk az a szoptatás.

Az alapvető gond ott kezdődött, hogy születés után napokig "rossz technikával" szopott amitől besárgult, megengedett súly alá fogyott tovább bent is maradtunk. Sajnos csak az 5. napon látott minket tanácsadó de addigra olyan szinten "traumatizálódtunk" mindketten, hogy a baba minden mellrehelyezési kísérletnél üvöltött. Hazaérkezés után hetekig kínlódtunk pohárral, kanállal fecskendővel mire szoptatási tanácsadó segítségével sikerült kialakítani a megfelelő technikát és ő és én is megnyugodtunk, hogy nem fog "éhen" maradni mint a kórházban.

Egy ideig harmonikusan is boldogultunk ezzel a dologgal (nem mondom, hogy 100% iszsz baba, mert míg időt nem nézek de nem rakom minden sírásnál cicire), és habár nekem sosem volt kedvenc időtöltésem a szoptatás. (nem tudom, hogy az előzmények miatt e, de ha őszinte vagyok a legszebb anyai pillanataim nekem sem a szoptatáshoz kapcsolódnak. Nem utálom a dolgot, de tök semleges inkább hosszú távon unalmas élmény...hazudhatnék erről de ez az igazság) Aztán egyszer csak eljutottunk oda, hogy éjszaka 3 helyett már csak 1x kelt. Örültem is neki, viszont valószínűleg emiatt a hajnali fejés ellenére súlyos tejcsatorna elzáródást és mellgyulladást kaptam. (ez 3-4 hete történt)

A tejcsim gyakorlatilag 3 nap alatt 150g-ról 10g-ra esett. Szoptatási tanácsadó, tanácsok kezelés, újra napi 14-15x szoptatás, viszont csak kellett a picinek pótlást is adni. (nagyon türelmesen segített nekem a cici ürítésében de mikor 1 óra alatt neki csak 40-50g jutott nyilván éhes maradt és egy idő után elege lett a dologból) Volt lefejt tejcsim és első körben igyekeztem szoptatás barát eszközökkel pótolni. De a svéd itatóspoharat magára öntötte, a sima pohártól köhögött, fecskendőt kiköpködte (ezt nem csak én mondom, konkrétan védőnővel ketten nem tudtuk elfogadtatni vele)...(talán a szoptanítot nem próbáltuk de mivel én gyerekkori műtéteim miatt sokat voltam becsövezve olyan erős ellenérzésem volt, hogy a maradék tejleadó reflexemnek is annyi lett mikor csak megláttam)...szóval végül csak a cumi maradt az egyetlen megoldás. (tisztában voltam a cumizavar esélyével de mikor már álmosan sírt a gyerekem az éhségtől számomra nem volt kérdés, hogy segítek e rajta vagy nem. Próbáltam amennyire lehet cicibarát üveget választani, de na...)

Sajnos a hagyományos mód (előbb cici aztán cumi) nálunk nem ment mert a kicsi cici után nem fogadta el a cumit (inkább sírt az üres cicin és rángatta de nem kellett a cumi) ellenben ha a cumit adtam elsőnek akkor utána meg cicizni volt lusta még akkor is ha csak kis mennyiséget kapott üvegből... (ennek meg nyilván a tej apadása volt a hátránya)

4-5 napig kellett délutánonként (mikor már nem volt türele a gyakori de kevés cicizésre) cumiból itatni miközben és szaporító fejést csináltam. Nagyjából helyre is állt a tejtermelés, viszont kisfiam elkezdett hektikusan szopizni. Hol elfogadja a cicit és minden rendben van, hol viszont 5-10 perc után kapkodja a fejét, sírdogál, elengedi visszakapja a cicit és elégedetlenkedik. (lusta szopni ha lassú a tej?) Mivel cumizavart gyanítottam a háttérben elraktuk 1-2 hete a cumit teljesen (mivel tejcsim végre van) de még mindig nem teljes a rend. A legtöbb szoptatás békésen zajlik jó a technikája, de ha nincs kedve (általában mikor már fáradtabb, és nem alvás után kerül közvetlen cicire) akkor semmi nem jó. Tekereg szoptatás alatt, elejti majd újra bekapja a cicit, közben egyre dühösebb lesz miközben látom, hogy van tejcsim és folyik is a szájába. Az a baj, hogy 1-1 ilyen alkalom utána borít mindent, mert ugye nem szopik eleget tehát éhes marad, akkor játszani se akar, és aludni se tud, akkor már nyűgös....megpróbálom újra mellre rakni összebújni de csak rosszabb a helyzet. Hosszú órákra felborítja ez a napunkat (általában ilyenkor kiviszem sétálni amikor alszik egy kicsit és utána nyugodtabban tudunk újra próbálkozni)

De nagyon rossz ez így mert minden szoptatás előtt ideges vagyok, hogy "sikerülni" fog e vagy nem. Már hetek óta szerencsétlenkedünk, és bizony megfordul a fejemben, hogy megéri e ez a dolog. Ez így egyikünknek sem jó, és elveszi az időt a pozitív dolgoktól (mint írtam ilyenkor hosszú órákon át csak a nyűglődés van, se a játék se a séta se az alvás nem megy) Tisztában vagyok vele, hogy az üveggel hamar megbarátkozna de az nyilván szép lassan az anyatej "halála" (főleg, hogy ha üveget adok akkor neki nem kell a cici, és fejéssel nem tudom úgy fenntartani a mennyiséget) Hiába hívok tanácsadót, mivel kiszámíthatatlan mikor jön rá az "elutasítási" kedv (ma pl délelőtt 10.kor és az esti szoptatásnál borult ki hosszú órákra...egyébként a többi 6-7 szopi rendben volt) és alapvetően jó a technikája nem tudom van e mit "megnéznie".

Tanácstalan vagyok és kimerült. Nehéz ezt a dolgot elengednem hiszen látom, hogy van tejem és ha van kedve akkor tud nyugodtan szopizni, viszont néha megfordul a fejemben, hogy talán kiegyensúlyozottabbak lennénk mindketten ha átszokna az üvegre, az anyatej meg tart ameddig tart aztán jöjjön a tápszer (nem áltatom magam, tudom, hogy az út a cumisüvegtől merre vezet)...Egyik percben ezt érzem a másikban azt helyesnek...és páromnak is elege van abból, hogy nincs béke. De ez az állandó küzdelem és bizonytalanság a szoptatással a hetek alatt felőrölt. Békét szeretnék magamnak és a kicsinek is.

Köszönöm a segítséget, szép napot.