Ki hogyan viselte, hogyha a kisbabája nem akar szopni v. csak cumisüvegből? Folyt. Lenn

Nálunk is ez volt. Első 2 hétben fogyott ezért pótolni kellett tápszerrel. 4 hónapig szenvedtünk azzal a kis minimális anyatejjel, aztán végleg elapadt.

Engem nem viselt meg. Fontosabb volt, hogy a fiam fejlődjön, gyarapodjon. Nem éltem meg kudarcként, hogy nem volt sok tejem. Anyukámnak semennyi nem volt, mégis felnőttünk a bátyámmal és nem vagyunk betegesek. Anyuval is nagyon szoros a kapcsolatunk.

Rossz érzés lehet, de ne keseredj el! A babád nem téged utasít el ezzel, egyszerűen csak így tud könnyen és kényelmesen enni. Rengeteg tápszeres baba van, és szépen felnőnek. Amíg van tejed, adhatod lefejve, de annyit nem ér, hogy idegeskedj miatta. A baba megérzi, ha feszült vagy az etetés miatt, és neki sem jó.

A cumisüveges etetés is lehet meghitt, és kötődést fokozó. Etetheted bőr kontaktussal, körbeölelve, simogatva, nyugodtan. A lényeg, hogy mindketten élvezni fogjátok.

Ne aggódj, sem a fejlődése, sem a kötődés nem fog sérülni attól, hogy nem szopizik.

A nagyobb gyerekemnél még megviselt, mert mindenki azt pumpálta, hogy szoptatni mindenki tud, olyan nincs, hogy ne legyen tejem, olyan sem, hogy a gyerek ordít, ha a mellem a szájához ér. Jöttek azzal a kh-ban, hogy cumizavaros, medig az első 3 nap nem kapott cumisüvegből. 2 hos volt, mikor felhagytam a szoptatassal. Ovis, alig beteg, talán évi 2x.

A kicsinél már nem stresszeltem. Mikor kerdeztek, hogy szopik-e rendesen, visszakérdeztem, hogy én vagy a gyerek. Nála megindult a tejem, volt is, de 3 hos volt, mikor megjött, akkor még csak-csak eldogadta, de miután elmúlt, az anyatejet sem üvegből sem a mellemből nem fogadja el. Ha megérzi az üvegben, köpi kifele, kilöki a nyelvével a cumit. Így csak fejem, és elteszem későbbre. Már nem sírok miatta, a nagy mellett megtanultam elengedni ezt a dolgot és csodakent éltem meg, hogy én 3 honapig szoptatni tudtam őt.

Azt ilyet sose ertem mit kell ezt tul dramatizalni.

Akkor sirhatnal ha nem lenne tapszer es nem tudna semmit enni es emiatt ehen halna. A melyszegeny orszagokban ott van ok sirni mikor a gyerekeket nem tudjak etetni. De ezen?

Ne haragudj nem csak a te hibad, mert folyamatosan csak stresszelik az anyukakat pl ezzel a szoptatassal es minden egyebbel. Az sem csoda ha az anyuka frusztralt. De gondoljunk mar bele egy kicsit realisan!

Semmi tragikus nincs ebben. Van viz, van tapszer halistennek ezzel nem szunik meg a baba etetese hogy nincs tejed. Ennek orulj!

Én is oltári nagy kudarcként éltem meg. Ráadásul az én fiam koraszülött, szóval nagyon fontos lett volna az anyatej. 3 hétig tudtam neki simán biztosítani aztán már annyi stressz ért a kórházban, hogy gyakorlatilag egyik éjjelről a másikra felére csökkent. Egyszer még sikerült visszahoznom részben, de aztán hamar ismét apadni kezdett. Pedig nálam is volt minden, sok folyadék, szoptanít, minden amit el tudsz képzelni. Még akkor is fejtem mikor már csak 4 ml jött le alkalmanként, nem akartam feladni. Bíztam benne hogy sikerül újra visszahozni, de ekkor már 90-120 ml-t evett a fiam. Már nem is akartam őt utolérni csak azt hogy legalább valamennyi anyatejet kapjon. De nem sikerült. Végül akkor adtam fel végleg mikor már a közös idő rovására ment a fejés. Mikor mondjuk én is szerettem volna kimenni sétálni de nem lehetett mert vagy fejek vagy sétálunk. Na ekkor azt mondtam elég volt. Ekkor volt a fiam 3 hónapos, és bár előtte sem éhezett, de ahogy elengedtem rögtön az ő kedélye is jobb lett. Nyilván mivel én sem görcsöltem ezen már, így ő is kiegyensúlyozottabb lett.

Sokat sírtam, és nehezen engedtem el, hogy sem a terhesség sem a szoptatás nem sikerült. A mai napig sajnálom hogy nem sikerült tovább.. De már nem frusztrál. 6 hónapos és szépen fejlődik ez a lényeg.

Egyszer már volt beteg, aminek következtében én is. És baromi büszke voltam rá mert meg se kottyant neki, én meg alig éltem

Én gyorsan elfogadtam, a lényeg hogy egyen és gyarapodjon.

így tápszeres lett. Legalább apa is tudja etetni.

Én azt nem tudom elfogadni inkább, hogy császár lett szülés helyett.

Első fiam úgy imádta a cickot hogy 1,5 éves kora körül alig tudtam leszoktatani,ott tényleg minden klappolt,második fiam szülés után a kórházban akárhányszor kihoztak szoptatani mindig aludt,ebresztgettem próbálkoztam de nem kelett neki cici,minden szoptatás előtt megetettek a csecsemosok cumisuvegbol,persze hogy az kelett neki.Akárhogy próbáltam nem ment.Kértem volna segítséget de olyan bunkok voltak..3 nap alatt amíg bent voltunk egyszerse tudtam rendesen megszoptatani a kisfiam.Így haza engedtek a gyerek csak sirt,nem tudtam etetni,megmondom őszintén mellszivonk se volt mert azt hittem siman jo lesz minden.Már jött a védőnő, a házi orvos de sehogy senki nemtudott segíteni.Maradt a fejes es a cucli.

Engem nagyon megviselt patakokba folyt a konnyem állandóan akárhányszor fejni kelett.Ez egy nagyon rossz emlék nekem.Mai napig pedig már lassan 5 lesz a fiam.

Baromira el voltam keseredve. 4 hónapig küzdöttünk vegyes táplálással. Mikor végül egy betegség teljesen hazavágott mindent először nagyon csalódott voltam. Aztán kicsit megkönnyebbültem.

Nagyon bízok benne, hogy a tesóval más lesz a helyzet. Ha mégsem, talán jobban fogom viselni. Nem tudom...