Van olyan, aki ki meri mondani a valo eletben masok elott is, hogy utalta a szoptatast?

Én mindig vállalom, nem érzem ettől magam rossz anyának. Nem volt tejem, tejfehérje allergiával született a gyerekem, szenvedtünk mindketten. 2 hónapig szoptattam, de már a kórházban is pótlást kaptunk. 4.5 kg-val született, a gyerekorvos és a nőgyógyász is megmondta, hogy esélytelen lesz kielégítenem az igényeit. A várandóssagom alatt nem a szüléstől, hanen a szoptatástól féltem. Nem tudtam elképzelni...mikor meg megszületett és kevés tejem volt magamba zuhantam, bűntudatom volt. 2 hónapig mindent megtettem, hogy legyen tejem. Ekkor derült ki véres hasmenés következtében, hogy allergiás. A gasztroenterológus tanácsára csak speciális Neocate tápszert kapott 1 éves koráig. Szerencsére nem beteges, kinőtte az allergiát is, egy igazi energiabomba. Most várjuk a kistesót és biztos vagyok benne, hogy őt nem csak fogom tudni, de szeretném is szoptatni.

Nekem meg nem szuletett meg a gyerekem, de hacsak nem kapok hormon froccsot, nem fogom szoptatni. Mar most ugy faj a mellem, hohy ra se nezzen senki. Nyilvan meg logni fog rajta honapokig. Na nem. 9 honapig taplalom a sajat testembol, ha kijon, B opcio utan nezunk.

Utáltam, ki is mondtam mindig és nem érdekelt ki hogy hápog. Fiam is utálta, így elég hamar, közös megegyezéssel fel is adtuk. Ő elutasította, én tudomásul vettem. Most jön a második baba, legszívesebben kihagynám a szoptatást, de ha igényli a gyerek, nyílván fogom, de max egy éves koráig, a fiamnál is ez volt a legfelső határ.