Akik azt mondják nem akarnak szoptatni mert undorítónak találják?

Én szoptatok, de nem esik könnyen, mert szülés előtt én is undorodtam a szoptatástól, a terhességtől és a terhes nőktől, meg alapvetően a testtel kapcsolatos dolgoktól. Emiatt nekem a szex se könnyű, de sokat dolgoztam rajta, és egy olyan pasival jöttem össze, akivel élvezem a szeretkezést (ő kb az egyetlen példa erre az életemben).

Nehezen indult a tejem, és nagyon igyekeztem, hogy legyen, illetve "szerelem-első-látásra" babám lett, és el is felejtettem átmenetileg az undort, annyira örültem, amikor elindult a laktáció.

A sors fintora, hogy a lányom igazi "cicista" baba lett, pedig mindig próbáltam közép úton maradni az igényszerinti és a kötelezően 180 percenkénti mellrerétel között.

Lényeg hogy ez így nehezen, de még tolerálható nekem, így viszont nem tudom nőnek tartani magam, borzasztó megalázóbak érzem, ha a párom látja vagy csak tudja, hogy épp szoptatok (pedig ő szép dolognak tartja), nagyon nehezen tudok a testemnek erről a szégyenéről megfeledkezni és szexuálisan vmi értékelhetőt "produkálni".

Gondolom, akikre a kérdésed vonatkozik, azok is így éreznének, csak annyira erős náluk ez a kettősség, hogy el se kezdik a szoptatást.

Egy pszichoanalitikus biztos okokat is mondana az ilyen emberekről, én nem tudom, mert pl engem tök átlag ideig és szeretettel szoptatott anyukám, és gyengéden is nevelt, de önállónak is hagyott, szóval passz.

Én is mindig azt mondtam, hogy undorítónak tartom a szoptatást. A mellem az egyik legnagyobb erogén zónám volt. Nem tudtam elképzelni, hogy másra is “használjam”. A gondolatától is rosszul voltam.

Aztán megszületett a lányom és azonnal átfordult minden. Mellre tettem és onnantól más értelmet nyert az egész. 6 hónapig kizárólag anyatejes volt.

Aki azt írta, hogy a "teste szégyene" a szoptatás, azt nagyon beszippantotta a mai sze. ualizált világ. Sajnálom őt,mert ez egy rossz beállítódás. Nem ez lenne a normális. :(. Talán szoptatási tanácsadó tudott volna segíteni.

Remélem, nem bántódott meg! Nem sértésnek szántam,és örülök, hogy végül sikerült a szoptatás.

A húgomnak 3 gyereke van. Kínál szoptatta őket 1-2 hétig. Konkrétan amiatt, hogy neki ez elképzelhetetlen, hogy a melléből táplálja a gyerekét. Ő extrán szégyenlős.

Én készültem a szoptatás, vártam, stb. 2 évig szoptattam, sokáig 2 óránként.

Èn bár végül szoptattam, de undorítónak találtam az egészet amíg nem volt gyerekem!

A páromat abszolút próbálom távol tartani a melleimtől, nem szeretem azt sem, ha hozzájuk ér - bár amúgy nekem teljesen érzèketlenek