Szülés megindításának fajtái, mitől függ?

Zárt volt a méhszájam, baba fent volt még, amikor elfolyt a magzatvizem. 24 óra múlva oxitocin, 2 perces fájásokat produkált. Méhszáj nem nyílt továbbra sem, baba is fent maradt. Császár lett a vége 5 órás vajúdásnak.

Bocs, hogy nem tudok teljeskörűen válaszolni, velem ez történt.

38. héten indítottak. Nem kellett méhszájat érlelni, mert már 2 ujjnyira nyitva voltam. Négy nappal korábban megpróbálkoztak burok leválasztással indítani, de csak annyi lett az eredménye, hogy sűrű, de rendszeres fájásokat csinált, amelyek nem rendszereződtek, és nem erősödtek. Csak vajúdgattam 4 napig.

Erre indítottak rá burokrepesztéssel, oxitocinnal, amitől hamar nagyon erős, 2 perces fájásaim lettek. Ez ment 5 órán keresztül addig, amíg már nem kaptam levegőt sem a fájásoknál, a méhem görcsben állt, a fájások között sem ment teljesen le az nst görbe, csak erősödtek, és gyengültek a fájások, de szünet nem volt. A kislányom magasan maradt, én a kezdeti 2 ujjnyihoz képest 5 óra brutál vajúdás után sem tágultam semmit, úgyhogy császár lett a vége.

A méhszáj állapotától függ. Nekem szük 1 ujjnyinál indítottak ballonnal.

Ha teljesen zárt, valószínű hogy méhszájérlelővel próbálkoznak először, utána burokrepesztés esetleg oxitocin.

6os vagyok. 2.szülésem volt, az első spontán indult.

A ballon felhelyezése után az nst egyből 2-3 perces fájásokat mutatott, igaz csak a derekamban éreztem. A ballon 4 óra múlva kiesett, akkor 2 ujjnyi lett a méhszáj. Dokim burkot repesztett, de ezek a gyenge "fájások" leálltak. Kb fél óra múlva kaptam oxit, semmit nem ért, teljes fájásgyengeség, egyáltalán nem reagált a szervezetem rá. 6 óra hosszát vártunk a csodára, majd a dokim arra jutott hogy menjünk a műtőbe mert nincs értelme tovább várni. Szóval végül császár lett, ami óriási szerencse, mert a baba nyakán 2x rajta volt a köldökzsinór, ezért volt végig magasan a feje és nem tudott beindulni a szülés.

#3 Egy nagyon problémás terhesség végén voltam akkor. Csodaszámba ment, hogy egyáltalán eljutottunk valahogy a 24. hétig, hogy megkaphassuk a tüdőérlelőt, és egyáltalán lehessenek életkilátásai a kislányomnak. Aztán csak teltek a hetek, és hál' Istennek még csak koraszülött sem lett a kislányom (ezt biztosra mondták, ha egyáltalán eljutunk a 24. hétig).

Akkor már 5 hónapja voltam kórházban. A kritikus időszakban egyáltalán nem kelhettem fel, katéterem volt. Később wc-re, meg egy 5 perces zuhanyra megengedték.

Már minden bajom volt a sok a fekvéstől, közel fél éve még csak nem is sétáltam. Teljesen lesorvadtak az izmaim, terhességi cukorbeteg lettem, inzulinos, mert 0 mozgással sehogy sem tudtam javítani a cukor anyagcserémen.

A méhszájam hónapok óta nyitva volt 2 ujjnyira, csoda volt, hogy nem szállt fel semmi fertőzés -igaz, erre nagyon oda is figyeltek, bizonyos időközönként infúzióban adták az antibiotikumot megelőző jelleggel.

Szóval azért indítottak a 38. héten, mert ezek után úgy döntött az orvosom, hogy így is csoda, hogy eddig eljutottunk; de ennyi ebből a terhességből bőven elég volt. Mindenkinek jobb lesz úgy, ha megindítják. Tényleg próbláta nem drasztikusan, csak burokleválasztással. Adott is 4 napot; hátha... de nem indult be. Az indításnak eleve úgy indultunk neki, hogy megpróbáljuk, de nem kockáztatunk semmit. Ha nem mennek tankönyv szerint a dolgok, akkor visz a műtőbe.

Én nagyon hálás vagyok a mai napig azért, hogy így alakult. Nem érdekel, hogy császár lett a vége, de örülök, hogy legalább megpróbálhattam, hátha sikerül természetes úton. Hálás vagyok az orvosomnak, hogy egyáltalán eljuttatott minket a végéig, és hogy nem kockáztatott semmit. Van egy egészséges kislányom. Minden nap hálát adok érte, és nem érdekel, hogy hogy született meg...