Honnan lehet megbizonyosodni arról, hogy érdemes családot alapítani egy férfival?

Normális esetben egy pár megismeri egymást rendesen, mielőtt babázásba fogna. Én pontosan tudtam, mennyire gondoskodó apa lesz a férjem, mert velem is ilyen volt mindig is. Voltam beteg, ápolt. Voltam magam alatt, vígasztalt. Mindig is alap volt neki is, hogy a házimunka közös, hiszen ketten él(t)ünk itt.

Abszolút nem okozott meglepetést azzal a férjem, amilyen apa lett. Gondoskodó, nem riad meg sem a kakis pelustól, sem a 3 éves dackorszakos hisztitől, de még a császárhegem kötözésétől sem (én meg se mertem nézni az elején). Néha irigykedem is picit a lányainkra, nekem nem jutott ilyen édesapa.

"pedig a gyerek előtt lehetett rá számítani"

Ebben a mondatban nem hiszek.

Nincs rá recept. Ha lenne, akkor nem lenne ennyi válás, meg gyakoris kérdés erről.

Meg kell ismerni a másikat. Igen, csak az összeköltözés is, meg a gyerek érkezése is nagy változás, és nem tudod biztosan, hogy másikból ez mit vált ki. Egy másik embert tökéletesen kiismerni kb. egy élet munkája.

Támpontot adhat, ha látod a szüleit, családját, hogy ők milyenek. Családszerető embereknek általában családszerető gyerekük is lesz. Elvált szülők gyerekei nagyobb arányban válnak el.

Ha más kisgyerekével szeretettel bánik, az jó jel! Számíthatsz rá, hogy a sajátját is legalább ennyire szeretni fogja.

Általában véve az önzetlen, türelmes, empatikus emberekből jobb szülő lesz.

Fontos, hogy a gyereknevelésben az ösztönös dolgok mellett ott legyenek a tanult dolgok is: vagyis igenis kézbe kell venni gyereknevelési könyveket, méghozzá jó érzékkel kell kiválasztani, hogy milyeneket. Tehát aki pl. úgy áll hozzá, hogy majd ő mindent a saját ösztönei után csinál, mert neki aztán senki ne mondja meg hogyan kell, az máris öngólt rúgott. Sok véleményt meg lehet hallgatni, a "gyűlölt" anyósét is, ezeket mérlegre kell tenni, és azt megfogadni belőle, ami máshonnan hallottakkal, vagy tapasztaltakkal egybevág.

Fontos tudatosítania magában mindkét szülőnek, hogy nemcsak ők nevelik a gyereküket, hanem a gyerek is őket. Tanítja őket rugalmasságra, gyors helyzetmegoldásra, türelemre, szeretetre, az ő nézőpontjának megismerésére. Aki ettől idegenkedik, és azt képzeli, úgy alakítja a gyerekét, mint egy vasdarabot, az nagyon melléfoghat.

Nem minden gyerek ugyanolyan, nem a gyerek dolga, hogy a szülő vágyait beteljesítse, és a nevelésnek kell alkalmazkodnia a gyerek alaptermészetéből, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle. És el kell fogadni, ha ő pont abban tehetségtelen, ami neked a hivatásod és szenvedélyed. Azt kell megkeresned, amit ő örömmel csinál, és amiben tehetséges. És a "tehetséges" sem azt jelenti, hogy mindenkinél jobb lesz. Fogadd el, és szeresd akkor is, ha ő gyengécske diák lesz, és csak szerény életpályát fog befutni. És akkor is, ha sérült vagy részképesség-zavaros, hiperaktív stb. szóval problémás gyerek lesz.

Szóval az elfogadás szintén egy nagyon fontos szülői tulajdonság.

Hát ezeket így előre aligha tudod lecsekkolni az együtt járás alatt. :-)

Nálunk a férjem már akkor is partner volt a házimunkában, amikor még csak egy]ütt éltünk.

Mikor megszületett a lányunk, akkor is odatette magát. Meló után ha látta h nem volt időm elmosogatott, vagy babázott hogy nyuginan ehessek stb.

Mikor visszamentem dolgozni akkor is így volt.

Azért én mindig is több házimunkát végeztem mint ő, de ez a műszakbeosztása miatt is van (folyamatos 3 műszak)

Mikor az ikrek megszülettek, kevesebbet segített a gyetekek körül. Részben azért mert itt volt anyósom (a covid miatt nem volt ovi,apa dolgozott és még mi a kórházban voltunk vigyáznia kellett a nagyobb lányra, aztán még szeretett volna maradni a picikkel kicsit)

Tehát kb 2 hónapot töltött nálunk (kora babák lettek az ikrek 3 hetet kórházban voltunk)

Így a férkem is elkényelmesedett.

Nem is nagyon találta a hely~t a kicsik mellett. Mire hazamentünk a khból már megvolt a rutinom velük és ő ugye nem volt beiktatva.

hirtelen ott voltam 3 gyerek + háztartással a nyakamon, ő meg csak a laptopot nyomkodta ha otthon volt.

Megbeszéltük a dolgot. Alakítottunk a menetrenden h a férjemnek is legyen " feladata" a babákkal is.

Voltak nehéz időszakok/vannak is/lesznek is.

De nem csalódtam a férjemben. Kellők~pp kiismertem az együtttöltött évek alatt, mielőttmég hozzámentem