Létezik olyan nő aki haragot érez a baba iránt szülés után, mert a megszületésével fájdalmat okozott?
A kerdesemet azzal egeszitenem ki, hogy azt gondolom talan ez lehet a gyermekagyi fajdalom resze, vagy a szules utani depresszioje is.
Es azt sem feltetlenul gondolom hogy ez normalis allapot. Vagy ha igen, akkor ne lenne kezelheto. Sot, kell is.
Ellenben, mindenhol azt olvasni hogy a szules mennyire faj. Es vannak akik arrol meselnek, hogy egyszeruen mas dimenzoban vannak a fajadalom miatt. Es ezzel nincs is gond.
Csak ujra es ujra visszateroen megfogalmazodik bennem ez a kerdes. Es furcsanak talalom, hogy senki nem emliti meg a temat sem.
Pedig az egy aszolut letezo dolog, hogyha valaki fajdalamt okoz nekunk, akkor megharagszunk ra.
Azt hogy nem emlitik sehol, eddig ugy magyaraztam magamnak, hogy talan azert mert valoban nem letezik. Vagy mert egyszeruen akkora tabu mint a himaja.
Utobbi, azert nem lenne meglepo, hiszen nagyon sokaig meg sokminden mas is tabutemakent lezetett a szules korul.
Mostanaban ellenben egyre nyitottabb vilagban elunk. Es talan erre is ra szabad kerdezni.
Igy ugy gondoltam hogy ide talan befer ez a topik, annelkul hogy megkoveznenek a valaszolok.
Hogy valyon letezik e ez a jelenseg? Es ha igen, akkor mit lehet tudni rola? Vagy kinek mi a sajat, akar ismerosi koreben szerzett tapasztalata?
válasza:
válasza:Esetleg a szülés utáni depresszió egy része lehet.
A szülést szabályzó hormon az oxitocin, az felel azért hogy elfelejtsd a fájdalmat és tudj kötődni.
Az emberi test nagyon ügyesen kitalálta ezt. Ha haragot érezne az anya a gyermeke iránt akkor kihaltunk volna.
1es - Azt gondolom hogy ebben az esteben, valamilyen szempontbol - akar hormonalis, akar lelki - az anya a szulest megelezoen sem egeszseges mar az anya.
Termesztesen a spontan allapotvaltozast sem zarom ki. Csak az nyilvan ritka.
Igy arra jutottam, hogy ebbol a szempontbol felesleges reszleteznem a kerdest Hiszen ugy gondolom, hogy bizonyos szazalekban mindket csoportbol johetnek az anyak.
Ugyankkor biztos hogy nagyobb az aranyuk az elozoleg is serult csoportban.
2. Igen. Igen... ez tokeletesen igaz. Valoban nem haltunk ki. EEs ha ebbol sok lenne, akkor az erosen a kihalas szelesre sodorta vvolna az eembereket.Ez ahogy mondod jelzi,hogy az esetek nagy reszeben valoban jol mukodik a folymat.
Ugyankkor azert azt is volt szerencsem megtapasztalni, hogy milyen az amikor a termeszet altal megalkotott dolgok,altalunk tokeletesnek velt mukodese, neha megis felremegy.
Igy van okom ketelkedni ennek a folymatnak is az esetleges tokeletlensegeben.
válasza: válasza:Kétszer szültem, mindkét szülésem 3 óra alatt zajlott le és mindkettő pokolian fájt. Soha egy pillanatig sem hibáztattam ezért a fájdalomért a gyerekeimet. Hogy is hibáztattam volna őket...? Vállaltam ezt a fájdalmat értük, és egy (vagy több) emberéletért teljesen megéri. Sokkal inkább hálát adtam nekik, hogy ennyire ügyesek és gyorsak voltak.
De! Az első gyerekemnél mégis elért a baby blues. Úgy éreztem, hogy hiába teszek meg mindent a babámért, nem vagyok elég neki. Ilyenkor vigaszként gondoltam vissza a szülésre, hogy "de legalább nem volt szükség hasba könyöklésre" vagy "de legalább nem kell a császár utáni szenvedést megtapasztalnom" vagy "de legalább mem repedt végig a vaginám" és hasonlók...
válasza:Tokától bokáig szakadtam, inkontinenciám, sérvem lett, a gyerek pedig oxigénhiányt szenvedett, ami miatt 8 éve fejlesztés alatt áll.
Természetesen nem rá haragszom, sose haragudtam.
Az orvosra haragszom, aki ezért a szülésért mosolyogva átvette a fizettséget, holott ő már akkor bizonyosan tudhatta amire én csak hónapokkal később jöttem rá, hogy nem megmentett, hanem tönkre tett minket akkor ott azzal, hogy fontosabb volt a másik paciense és nem tolt a műtőbe a jelek láttán, hanem belehajszolt egy vákuumos erőltetett szülésbe.
válasza:Én előtte haragudtam nagyon a babara. Kicsit meg is ijedtem magamtol. Utána nem nagyon gondoltam vissza a szülésre.
Őszintén nem is nagyon értem hogy miért olyan téma ez sokaknak hogy évek múlva is erre emlékeznek, én örülök hogy a sokk, trauma és fájdalom eltüntette az emlékét, és amúgy is egy lényegtelen pici pont mert annyi emlékem lett azóta a gyerekekkel.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!