Milyen szülésélményetek volt? Megszépült az emlék?

Nekem jó volt ahhoz képest hogy másfél napig vajudtam, 35. hétre született a babám, erőm nem volt semmi de simán megszültem, oxitocint kaptam es majd meghaltam a fajdalomtol. De mindenki emberként bánt velem es nem ugy mint egy darab ronggyal. 1-2 het után mar azt mondtam ujracsinalnam az egészet.

Indított szülésem volt, már az esti ballon felhelyezés is megviselt lélekben, úgy mentünk az éj leple alatt egymás után négyen, mint aki a kivégző osztag elé megy. :D Egész éjjel görcsöltem, semmit nem aludtam. Reggelre tele lett a szülőszoba, így az indítósok vártak, nem kaptam enni, nem tudtam mikor kerülök sorra. Délután 3-kor kopogó szemekkel, fáradtan burokrepesztés, oxi és 20 perc alatt lettek olyan fájásaim, hogy azt hittem beledöglök. Este nyolctól kb. negyedóránként kézzel tágítás, tényleg azt hittem ott maradok, üvöltöttem a fájdalomtól közben. Annyi volt a reakció, hogy itt ki kell jönnie egy gyereknek, el kell viselni. EDÁ-t még nem lehet, fél óra múlva már nem lehet. Szóval nem tudom. Összességében egy problémamentes szülés volt, de én a kislányom kierőszakolásának éltem meg és így teljesen traumatizált. Nem éreztem a személyzet támogató közegét és talán emiatt éltem meg leginkább így. A burokrepesztésnél a kislányom fejét össze-vissza karistolták, sebes lett, így hetekig eszembejutott róla, hogy szegényemnek így kellett megszületnie. Az eseményeket és a fájdalmat elviseltem volna (kibírható), ha biztonságos, kedves közegben éreztem volna magam és normálisan kommunikálnak velem. Így alakult, ez van, előre nézünk. :)