Van olyan köztetek, aki oxi illetve fájdalomcsillapító nélkül szült? Mindig fontos a beavatkozás?

Fájdalomcsillapítót ígértek, de időközben elfelejtődött. Valójában én nem felejtettem el, mert minden fájásnál mantráztam hogy ezt kell kibírni, utána kapok valamit... Nagyon beteg dolog, de tökre segített a remény:DDD

Oxit kaptam, 12 óra után egy órára leálltak a fájások, és rezgett a léc hogy császár lesz. Iszonyat kimerültem. Tudtam már akkor magamtól, amikor elmúlt minden fájdalom és gyerek sehol, hogy ez így nem marad. De az oxi és gravitáció (állva vajúdás) meghozta az eredményt. (Nekem nem csinált extra erős fájásokat, amire sokan panaszkodnak, "csak" visszahozta a korábbiakat.)

Egyébként lehet anélkül is szülni.

Amúgy ezek a sorozatkérdések most valami személyes érdeklődésből fakadnak (feltételezem ugyanattól a személytől), vagy rettegés mindenféle beavatkozástól, esetleg egyfajta nem reprezentatív felmérés a szülészeti beavatkozásokról?

Elsőnél kaptam oxit, pedig határozottan kijelentettem, hogy nem kérek.

Másodiknal nem kaptam

Nálunk a kórházban nincs is olyan opció, hogy fájdalomcsillapítás. Ha már nagyon odavan anyuka, akkor ilyen bódító gázt kap, ami kb szarra sem jó.

Indított szülésem volt, így az oxi sajnos alap volt. 20 perc alatt a zéró fájásokból lettek 2 perces olyanok, hogy azt hittem beledöglök.

Fájdalomcsillapítót kikönyörögtem, de csak valami nospas szurit kaptam. A fájdalmaimat a legkevésbé sem enyhítette, de valami baromi jó cucc, mert a tudatomat jó messzire repítette. Konkrétan aludtam szerintem fájások között 1-1 perceket.

Egyébként lehet ezek nélkül szülni, most két barátnőmnek is sikerült.

Fájdalomcsillapítót nem kaptam, oxitocint igen, kb. a kitolás közepén, 1 óra után. Szóval szerencsére nem az indítás miatt, hanem mert már "nem dolgozott rendesen" a méhem és én is elég kész voltam, mert kimerített a hosszú vajúdás és hogy már két éjszakája nem aludtam. Emiatt nem lettek nagyobbak a fájdalmaim, igazából a kitolást magát nem is éltem meg nagyon fájdalmasnak. Bezzeg a vajúdást... ott azt hittem, soha sem lesz vége.

A testvéremet mindkétszer indították, alapesetben jól tűri a fájdalmat, de erre azt mondta, hogy nem hitte volna, hogy valami ennyire tud fájni.