Hüvelyi szülés? Császár? Előnyök-hátrányok.

Na akkor nézzük. :)

Hüvelyi szülés tényleg iszonyat tud fájni, de ami jó a rosszban, hogy az csak a szülés folyamata alatt fáj (na meg a varrás ugye..) utána viszont már nem nagyon kell vele szenvedned.

Császár: Itt ugye nem érzel sok mindent, igazából meg sem kell erőltetned magad, az utána következő napok viszont meglehetősen kellemetlenek lesznek.

Császárnál ugye nem kell félned esetleges repedéstől, szakadástól, a hüvelyednek nem esik semmilyen bántódása, ami megint nem egy negatívum.

Én az első babámat hüvelyi úton szültem, borzasztó volt, 51 óra vajúdás után lett meg, soha soha senkinek nem kívánnám ezt, még a legnagyobb ellenségeimnek sem. Nagyon szenvedtem, nagyon fájt és nem segített semmi, a végén már azt hittem ottmaradok.

A másodikat farfekvés miatt császárral szültem és az kell hogy mondjam ég és föld a kettő. A császár után a felkelés és az első két nap nem volt valami kellemes, húzódott, fájt, viszketett.. De mindezek ellenére azt mondom, hogy ezerszer inkább a császár utáni két napos kis kellemetlenségek, minthogy mégegyszer végigcsináljam azt az 51 órát.

Ez abszolút egyénfüggő.

Nekem volt mindkettő, és azt mondom, hogy inkább gyilkoljanak le, de még egyszer nem szülnék császárral. Tényleg ég és föld a kettő.

A hüvelyinél vágtak, és szakadtam is, a varrás kellemetlen volt, de másnap már ültem rajta, inkább sajgott, mint fájt.

A császár után úgy éreztem, mintha a beleimet is kitépték volna borzasztó rosszul voltam utána, és két hét múlva még mindig zokogtam egy egy hirtelen mozdulat után.

Pedig nem vajúdtam keveset a hüvelyi előtt sem, annyit nem, mint az első válaszoló, csak valamivel több, mint másfél napot (szombat hajnaltól vasárnap éjszakáig). Mégis úgy emlékszem rá, mint sétagaloppra, a császárra meg úgy, mint a legcélravezetőbb középkori kínzásra:(

Az én esetemben a babám belekakilt a magzatvízbe, tulajdonképpen nem is víz volt, hanem sárga, tömény trutyi, ami folyamatosan folyt belőlem ha megmoccantam. A méhszájam szinte teljesen zárt volt, na jó egy ujjnyira jó indulattal nyitva volt,nem voltak fájásaim, kaptam oxitocint és erre leesett a baba szívhangja, azonnal császároztak és már mire kiemelték kék volt az oxigénhiánytól és hipoton. Na most kérdezed mi előnye a császárnak? Él a fiam, teljesen egészséges, a hipotónia is gyorsan kezelhető volt egy kis gyógytornával, tudtam szoptatni, a mozgásfejlődése tökéletes volt, mindent időben csinált- gyakorlatilag semmi gond nem lett.

Természetes szülés? Ha túlélte volna, akkor is olyan sérülésekkel jött volna a világra, mint nem kevés oxigénhiányos baba és hordhatnám gyógytornára és reménykedhetnék, hogy egyszer majd hátha el tudja magát látni, de lehet azt sem. Mert már az is eredmény, ha 2-3 éves korára nyúl a játékért.

A második ráadásul (a fentiek mellé, mert ugyanez történt az ő esetében is)magas egyenes állásban is volt.

Úgyhogy nincs igazán mérlegelhető előnye és épp ezért hátránya sem a hüvelyi szüléssel szemben. A császár ÉLETMENTŐ műtét, ami pont erre való, ha baj van, akkor megmentse a baba, anya életét.

Ja és nem fájt a császár utána sem, mert ahogy lábra álltam és elkezdtem mozogni, megszűnt a fájdalom. A másodiknál még annyira sem. A császár után 6 órával már talpon voltam és átcuccoltam az őrzőből magamat és a babámat is, mégcsak meg sem görnyedtem és hazudnék ha azt mondanám, fájt egyetlen percig is.

Szia!

Hövelyi szülésem volt, amiben ugye a legrosszab a vajúdás ideje. Szanaszét repedt a hüvelyem és a méhszájam is, + gátmetszés is volt. A varrás szintén rossz volt. És sajnos kitágult a hüvelyem, ami azóta jobb lett, de azért nem olyan már mint régen.

Viszont másnap már semmi bajom nem volt, jöttem, mentem, minden rendben volt.

Amennyire én láttam, az első 1-2 napban szenvedtek a császárosok, de utána minden rendben volt velük is.

Szóval hát mindkettőnek van rossz része.

én kétszer szültem simán

ami a legeslegjobb volt benne az az a pillanat, hogy rádrakják a babát- olyan nincs a császárnál és ez a pillanat az, amiért érdemes élni. Annyira gyönyörű, meghitt... egy csoda.

Én nagyon örülök, hogy kétszer is átélhettem!

A császártól rettegetk- hogy felvágják a hasam. Minden elismerésem, annak aki átéli!

Kétszer szültem első lassú, nehéz vajúdással kitolással 18óra, brűűűű. Pici gátvágással, ami sokáig kellemetlen volt.

Másodszor 2óra mindennel, pici vágással. A gátsebem 5nap után egyáltalán nem fájt(kiszedte a doki a varratot)

A vajúdás sem volt rossz, na kellemes se:)

Ami a császárt illeti, ha egy mód van rá, nnnnnnnnnnnneeeeeeeee, én rettentően félek tőle.

Apósommal beszélgettem tegnap, és Ő szerinte a 4ből a 4.császáros csemete "neméletrevaló" lusta, nem úgy fejlődő stb, mert Szerinte a nagy utat nem tette meg, hanem kényelmesen született. Mivel sem én sem a gyermekeim nem császárosak, a szógorom égedelem, de tény tanulási és egyéb gondjai akadnak nem cáfolom, de nem is értek egyet a kijelentéssel. Ha várnak az anya is és a kicsi is ott marad, azt elismeri, hogy Életmentő volt, de Szerinte a gyermek szempontjából nem jó.(értem ez alatt az indok nélküli császárt, sok ilyen kérdés akad itt is)