Otthon vagy kórházban szültetek, szülnétek? Tudom, hogy lerágott csont a téma, de érdekelnek a tapasztalataitok, mesélnétek kérlek?

Csakis kórház. Mindkettő természetesnek indult, nagyon sok segítséget kaptam, viszont semmi gyógyszert, végül császár lett mindkettő. Semmivel nem akadályozták a természetes szülést, sőt. A másodiknál én szerettem volna császárt, de nem hajlottak rá, végig természetesre készültünk, sajnos sürgősségi lett. Jobb nem belegondolni, hogy végződött volna otthon. Nekem nincs rossz tapasztalatom a kórházi gárdáról, körülményekről. Mindenki kedves és segítőkész volt, pedig 2 másik kórházban szültem. Nem hinném, hogy a nappalimban jobban ment volna bármi, soha nem tudtam volna feloldódni. Függetlenül attól, hogy nekem mindkettő komplikált volt, problémamentes terhesség után.

Nekem az a véleményem az otthonszülésről, hogy ha valaki kockáztatni akarja az életét, hát tegye. De egy másik ember életével - a saját gyerekéével ne játszadozzon. Nem szülnék otthon, engem ez nem vonz, és nem csak a veszélyek miatt. Nekem az otthon nem erről szól. Ha néhány napot kórházban kell tölteni a gyermekemért, eszembe sem jut nem megtenni, hisz az ő érdeke. Én azt modnom, hogy ha kell az oxitocin,a kkor kell. A fekvés pedig nem mindenhol szabály. Annyi kórház közül lehet választani, el nem hiszem, hogy egy sincs, ami a kedves anyukának megfelel..

Nagyon nehéz kérdés, még csak a próbálkozás időszakában vagyunk, és egyelőre nem tudtam egyértelműen sem a kórházi sem az otthonszülés mellé állni. De bevallom, a kórházitól jobban rettegek. Nem azért, mert a nőgyógyászok többsége jó, ha fél óránként ránéz az anyára, és bunkó, nem is a vakító neonlámpák, és a szocreál kórtermek miatt. Ezeket az ember kibírja a gyereke kedvéért. Ami az én fő problémám, az a felesleges beavatkozások sorozata, ami egyik bajból a másikba sodorja az anyukát és a babáját (ilyen az oxitocinterhelés, a rossz vajúdópozíció, ami miatt nyomás van az ereken, tehát a méhlepény vérellátása csökken, és csodálkoznak, ha leesik a szívhang, az indokolatlan gátmetszés stb.). Nem kérnék semmi mást, csak azt, hogy ne alkalmazzák rajtam szükségtelenül a WHO szerint is elavult rutint. Ha bármi baj történik a kórház mossa kezeit, míg az otthonszülés esetében rögtön médianyilvánosságot kap az ügy. Ha elkezdenénk írni, milyen hibákat vétenek a kórházak, akkor a kórházi szülés betiltása ellen kardoskodnának sokan. :) Természetesen az otthonszülésnek is megvan a maga hátránya, mégpedig a műtő hiánya (bár megjegyzem, gyakran a kórházban is megesik, hogy sokat kell várni a műtőre), és hogy sajnos nincsenek olyan körülmények, mint pl. Hollandiában. Mindezeket tetézi, hogy az egészségügyben dolgozom, a párom is EÜ-s, az anyósom, apósom orvos, talán ezért is látom az egészségügy hatalmas hiányosságait jobban, mint a laikusok. Legszívesebben szülőotthonban szülnék, azonban azokat megszüntették, magánkórházra pedig sajnos nincs pénzünk. Még nagyon sokat fogok gondolkodni rajta (természetesen az aktuális terhességtől függően, nem vagyok elvakult kórházellenes), de ha az otthonszülés mellett döntök, akkor azt azért választom, mert azt látom a legbiztonságosabbnak a babám szempontjából (nem mellesleg sétával sincs messzebb 5 percnél a kórház, szóval a táv mellettem állna). A normális terhesség fiziológiás állapot, nem pedig betegség, ezt manapság sokan elfelejtették.

nem szülnék otthon. Egyszerűen azért mert nem kockáztatom a babám és az én egészségemet, ha segítségre lenne szükség. Ki lehet bírni azt a 3-4 napot, amit bent tölt az ember a kórházba.