Volt már aki bepánikolt szülés közben?

Igen én a negyedik gyerkőcöm születésénél bepánikoltam. A második szülésem nagyon fájdalmas volt. Kevés volt a magzatvizem ezért alulról töltötték a burkot. Utána évekig nem gondoltam kis tesóra. A harmadik szülésem tökéletes volt. A negyedik gyermekemnél meg kellett indítani a szülést, mert kicsi volt a súlya és a magzatvíz is kevés volt. Ment szépen minden addig, amíg nem mondtam a szülésznőnek, hogy a második szülés miért volt rossz. Erre meg vigasztalt, hogy márpedig lehet, hogy most is tölteni fognak. Na akkor megszakadt bennem valami. Annyira féltem a fájdalomtól, hogy epidurálért kezdtem könyörögni. Pedig még nem is fájt igazán. Az egész testemben reszkettem a félelemtől. Az orvosom ügyesen fölmérte a helyzetet, azonnal hozatta a koktélt. Egy óra múlva meg is lett a kislányunk. A koktél megnyugtatott. Igaz nem volt ideje kimenni a baba születéséig így még szülés után jó ideig beájulós voltam. :)

Én a szülés végén pánikoltam be (ha ezt annak lehet nevezni) már a tolófájásoknál jártam, és 2 nyomás közt elkezdtem kapkodni a levegőt, nem direkt, hanem olyan volt mintha nem kaptam volna levegőt, szerencsére sikeresen megnyugtattak...

Én mindíg nagyon féltem a szüléstől.Az első fiam 36 óra vajúdás után sok komplikációval született meg.A második szülésem elég gyorsan zajlott,itthon elfolyt a magzatvíz.Viszont a kisfiam 4200 g volt,rá volt tekeredve a zsinór a nyakára,a válla elakadt,a doki nyomta ki,hogy ne fulladjon meg.Szünetek nélküli nagyon erős fájásaim voltak,így teljesen kikapcsolt állapotban fel sem fogtam,csak utólag hálálkodtam,hogy nem történt baj.A harmadik szülésemnél,na ott estem pánikba úgy,hogy nem érdekelt más,csak a gyerek egészsége.Hat és fél órán keresztül két perces fájásaim voltak és így jött a kitolás.Burkot repesztett az orvos,erre a szülésznő megszólalt,hogy az egész magzatvíz sőtétzöld.Akkor jött az első pánik,mivel észnél voltam,tudtam,hogy az nem jó.Viszont rá egy percre jött az első tolófájás,de a doki nem gátmetszést csinált,hanem megpróbálta bekötni az infúziót.Mivel az első kettő gyerek négy kiló felett volt,azt gondoltam,ő is,ezért tudtam,hogy nagyon erősen kell nyomnom,(hogy kiférjen minél hamarabb)és két nyomásra kint volt a feje(a doki még mindíg az infúziót kötötte)a szülésznő odaugrott,és nekiállt kiabálni,hogy a nyakán van a zsinór,na mikor ezt meghallottam,nyomtam akkor is,mikor még fájás sem jött,hogy minél hamarabb kint legyen,ne fulladjon meg.A doki csak ennyivel tudta nyugtázni:"hát...ez szép volt."Repedtem is rendesen,de nem érdekelt,mert végre tudatosan csinálhattam a végét,és tudtam miből lehet baj.Pánik az volt,remegett kezem-lábam.Lehet,hogy jobb kikapcsolt állapotban szülni...

Énis bepánikoltam,nem kaptam már a végén levegőt és nem bírtam nyomni,mögémállítótták páromat hogy kicsit döntsön előre és már kint is volt!Nyugi aki ilyen szakmát választ az segíteni fog!