Melyik könnyebb?

Nekem a sima szülés volt jobb, mert másnap már szinte semmi bajom nem volt, plusz valahogy megvolt bennem az az érzés, hogy, igen sikerült.

Császár után volt bennem egy űr, amiatt, hogy nem sikerült megszülnöm a lányomat, és a gyógyulásom is lassabb volt.

De az unokatestvérem két sima szülés után szült császárral, és azt mondja neki az felüdülés volt, mivel az első két szülése nem volt komplikációmentes.

Tehát kinek mi...

én ugyan simán szültem császárral nem, de én nagyon rosszul voltam a sima szülés után, minden bajom volt szó szerint. kisérgetni kellett annyira rosszul voltam. A kórterembe jött egy császáros és semmi baja nem volt, pedig én már több napja szültem (tovább kellett maradnunk)

A normálnál én nagyon sokat repedtem, méhsüllyedésem is lett és a hólyagom is süllyedt. Nagyon durva volt a vajúdás és a kitolás meg pláne.....

Szóval inkább császárral szülnék. Ott is ébren lehet maradni, nem feltétlenül altatnak. Talán nem véletlenül szülnek a "sztárok" császárral.......

Most nem egy sürgősségi császárról beszélek aminél tényleg veszélyben vannak, hanem aki kívánságból teszi, hogy ne sérüljön odalent és ne kelljen vajúdni.

A császár után bénán feküdtem órákon át, még mellre sem tudtam tenni a picit, hiába feküdt mellettem. Csak a felső testemet éreztem, az viszont iszonyatosan fájt a vágásnál. Másnap már a lábamat is éreztem,felállhattam, de úgy fájt a fejem, hogy úgy még sose fájt előtte se, utána se. A hasam miatti vágás miatt két hétig begörbülve járkáltam, a belső felszívódó varrat belülről szúrt, míg fel nem szívódott. Hazaérkezvén nagy űrt éreztem, hogy nem teljesítettem, amire készültem.

Császár után két természetes szülésem is volt. És sokkal jobban éreztem magam utána. A kitolás után semmim nem fájt, csak fáradtak voltak a csontjaim és fáztam egy-két órán át. De utána semmi. Jöttem-mentem és azonnal mellre tudtam tenni a picit önállóan.

Terhesség elején úgy indultam neki, hogy császár lesz, kerül, amibe kerül.

Aztán ahogy egyre jobban tájékozódtam, elbizonytalanodtam.

Egy rokonom, akit viccesen csak mazochistának hívunk, mert emberfeletti fájdalomtűrő (-kedvelő?) képessége van és nagyon kemény a személyisége is, egy hétig szó szerint sírt a császár következményeitől. Elviselhetetlen migrénes fejfájás, hasi seb... Pedig volt már gerincműtéte is, ahol azon élvezkedett, hogy visszanézte videón a saját műtétjét.

A természetes szülésről meg sokan úgy számoltak be, hogy hát, fájt, fájt, de ki lehet bírni, a foga, veséje, stb rosszabb volt és amint kijött a gyerek, mintha elvágtak volna minden szenvedést.

Persze a teljesen fordítottja is igaz lehet, olyan történeteket is hallottam (pokoli hüvelyi szülés, könnyedén vett császár).

Összegezve, úgy döntöttem, hogy megpróbálom természetes úton, de ha nagyon "akad" a történet, akkor nem ragaszkodom hozzá, akkor toljanak be a műtőbe. A héten szülök várhatóan, így eléggé érintett vagyok :)

Figyelj, bármi is lesz, bárhogy is születik meg, a lényeg az, hogy épségben túl legyetek rajta.

Nekem a császár volt rosszabb, de most már tudom, hogy végülis az orromon is kiszedhetik a babát, csak legyünk egészségesek és kész!