Tönkrement a családi életem szülés után? Meg fog ez oldódni valamikor?

A szülés, születés az ember életében egy ún, normatív krízis. Óriási változás minden szempontból. Lelkileg és fizikailag is. A Családban átértékelődnek a szerepek, ugyanis az addigi gyerekekből szülők lesznek. Ez a változás a nagyszülők részéről nem egyszerű és sok időbe telik (és energiába), amíg ezt megértik. Megértik, hogy a fiatal szülő is jó szülő, nem szorul állandó tanácsadásra és nevelésre és azt is el kell fogadniuk, hogy nem mindenben egyeznek a módszerek.

A szülőké a felelősség és a döntés joga is. Nem a nagyszülőé.

A pár élete is átalakul. Apává és anyává kell érni, ami szintén nem egyszerű, mert előhív régi elfeledett sérüléseket és a korai szülői mintákat is.

A felelősség, hogy ez az új kis élet ott marad nálatok, akinek ti vagytok a mintaképei, aki bizony jó darabig középpontba kerül és ti a háttérbe bizony nagyon nehéz. A férfiaknál ez utóbbi csapja ki a biztosítékot.

Nem írtad, hogy miből van a feszültség. Pedig fontos lenne tudni. Mik azok a pontok a pároddal, amik az egyet nem értést okozzák.

A nagyszülőket pedig nem kell hagyni játszmázni. Ha veszekedni akarnak egymással akkor tegyék, de ez nem rátok tartozik! Ha a párodat szidják neked, akkor zárd rövidre a dolgot. Te erre nem vagy kíváncsi! És a párod is tegye ezt. Ne hagyjátok, mert mérgezi a házasságotokat!

Szia, először is nyugi.

Igen, egyrészt a hormonok, másrészt a gyökeresen megváltozott állapot miatt, tudni illik eddig ketten voltatok egy jól működő, bejáratott kapcsolatban, és most "bejött" egy harmadik, aki ráadásul a "domináns" lett, mert minden érte van. :)

2 barátnőmmel majdnem egyszerre szültünk, együtt babázunk, és mindig megbeszéljük, kinél mi van, náluk is az van, ami nálunk és nálatok: ingerültség, több veszekedés, sértődés.

Egyrészt fáradtak vagyunk (éjszakai felkelések, plusz a baba körüli teendők lelkileg-testileg kivesznek az emberből),

sokkal több stressz, főleg első babánál (mit csináljak, hogy jól csináljam, jól csinálom-e, miért sír, miért nem alszik, stb.),

szexhiány (eleinte a gyerekágyi vérzés, meg a 6 hetes tilalom, utána a fáradtság, mire letesszük a gyereket, kidőlünk mi is, nem érzem magam kívánatosnak hurkákkal a hasamon, stb.)

mindenki bele akar szólni (nálunk mondjuk első időkben anyósom, frászt kaptam, akkora blődségeket mondott, de persze ha nem értettem egyet vele, az meg a férjemnek esett rosszul, mert ugye az anyja már 3 gyereket felnevelt, csak tudja....)

Ezen szerintem csak az IDŐ és a tolerancia segít.

Mert napról napra könnyebb lesz a babával, és ahogy kipihentebb az ember, minden letisztul.

Másrészt azt tartani szem előtt, hogy van egy egészséges gyereketek, szép családotok, élnek a nagyszülők, van mit ennetek, mások az utcán várják a karácsonyt, vagy kilakoltatás előtt állnak, vagy nincsenek szüleik, családjuk....

Türelem, és nálunk nagyon sokat segített, hogy mindig megbeszéltünk mindent: én bocsánatot kértem a férjemtől minden egyes alkalommal, ha kiabáltam vele, nem szóltam, ha az anyós hülyeséget beszélt, csak nyeltem egyet, úgyis azt csinálom a gyerekkel, amit akarok, nem azt, amit ő mond. Mindig mondtam azt is, hogy nagyon fáradt vagyok, nem bírom tovább, akkor a férjem levitte a gyereket egy órára sétálni, vagy a dédihez elmentek, amíg pihentem, elmosogatott, megfőzött, stb.

Beszéljetek róla, mert ha csak nyelitek a sérelmeket, haragot, abból jó nem lesz.

És jön a karácsony, a legjobb alkalom a békülésre családon belül, szerintem ha normálisan közeledtek egymás szüleihez, elnézést kértek, nem fognak haragudni, mert az unokát nyilván szeretnék látni.

Kitartást!!

Nézd csak:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]