Császármetszés! Nagyon félek! Valaki valami tanács?

1. vagyok.

Nézd, nem akarlak riogatni rémtörténetekkel, de az én első császáromnál annyira rosszul sikerült beadni az epit, hogy végig éreztem mindent. Iszonyatos fájdalom volt.

Ezért a második császár előtt aneszteziológus lelkére kötöttem, hogy ha megint fáj és szólok, akkor altasson el. Megígérte. De nem volt rá szükség. Bízz magadban, a dokikban, ez segít! Hidd el!

És addig ne engedd vágni a dokidat, amíg egy picit is érzel a lábadban!

Èn 3-szor szültem csàszàrral. Mindhàrom altatàsos volt.

A 3.-nàl nekem is erősködött az altatóorvos hogy nem fog altatni de mivel fogadott orvosom volt ràadàsul az apja volt az altatódokinak így kisebb csalàdi vita lett belőlem mert persze az orvosom az èn pàrtomon àllt.

Viszont olyan kis mennyisègű altatót kaptam (nem tudom mennyire volt rutinos ez a dokika, azt tudom hogy fèltette a babàt) hogy kezdtem magamhoz tèrni amikor egy cső mèg lent volt a torkomban... Mondom làtni nem làttam mèg csak kezdtem tudatomnàl lenni. Nem tudtam levegőt venni, szó szerint halàlfèlelmem volt. Csak hallottam hogy nyugalom pillanat rögtön. Amikor kitoltak a műtőből màr èbren voltam. A beteghordozò àgyról is èn màsztam àt a csàszàros megörzőben lévő àgyra... nem mintha rà mertem volna így bízni magam egy 40 kg-os műtősfiúra :-) ebből a szempontból jobb hogy màr èbren voltam.

Na szóval eszem àgàban sincs àm riogatni, az első 2 csàszàrom az normàlis altatàssal zajlott. 1. gyerkőcöm 8.45-kor született, èn aznap 16.30 körül kezdtem èledezni. 2. gyermekem 14.30-kor született 16 óra körül màr èbren voltam (igaz itt mondtam hogy hamar fel akarok èbredni)

Egyik gyerekemnek sem lett baja az altatàstól.

De azt èrzem ès èrtem amit te mondasz. Èn úgy remegtem a műtőasztalon ( úgy hogy előtte kaptam kis bódítót is) annyira fèltem hogy hiàba voltam leszíjazva remegett minden izmom mèg az asztal is alattam...pedig elèg masszív az a műtőasztal. Ha èbren kellett volna lennem... hàt nem tudom... lehet èn is pànikrohamot kaptam volna.

Ezt a fèrjeddel beszèld meg. Ő könnyen beszèl, nem ő fog ott feküdni! Fordított helyzetben nem hinnèm hogy műtèt közben ő èbren akarna lenni!

Nekem októberben volt császármetszésem, és hidd el, túlélhető. Én is gerincérzéstelenítést kaptam, de azt most meg nem mondom, hogy spinálist vagy epidurálist. Egyáltalán nem fáj, előtte tényleg adtak helyi érzéstelenítést, és csak pár pillanat az egész. Nekem ülve adták be, előre kellett hajolnom, és nem szabadott megmozdulni, de tényleg nem volt nagy kihívás, állítom, hogy egy vérvétel kellemetlenebb. Gondolj arra, hogy itt legalább nem látod a tűt.

Ami viszont érdekes volt, hogy arra számítottam, hogy semmit sem fogok érezni, de mondta az orvos, hogy nem így lesz, de ne aggódjak, mert fájdalmat tényleg nem fogok érezni. Így is volt. Úgy képzeld el, hogy amikor vágtak, olyan volt, mintha egy libatollat húztak volna végig a hasamon, éreztem egy kis feszítő érzést, amikor a hasizmomat feszítették szét. De ne félj, fájdalmat nem éreztem. Egyébként előtte tesztelik is, hogy érzel-e fájdalmat, tőlem az orvos még a műtét előtt kérdezte, hogy érzem-e, amit csinál, mondtam, hogy tompán igen. Erre ő azt felelte, hogy akkor hat az érzéstelenítés, különben ordítottam volna. Lehet, hogy most többen nem értenek velem egyet, de azt gondolom (és ezt egy anesztes is megerősítette), hogy a legtöbbeknél, akik azt mondják, hogy érezték a fájdalmat, annak pszichés oka volt, és nem a valós fájdalmat érezték. Egyébként, ha azt észlelik, hogy tényleg érzed a dolgokat, akkor úgyis altatni fognak.

A gerincérzéstelenítésnek amúgy kisebb egészségügyi kockázata van a babára nézve.

Nekem hatalmas élmény volt, amikor hallottam a fiamat felsírni, ill. amikor megmutatták ,ég maszatosan, én erről az élményről magamtól nem mondanék le.