Miért lehet ez, hogy abnormálisan félek a szüléstől, pedig még nem is tartok ott?

Én is így voltam az első terhességem alatt.

Féltem. Nagyon...

Amikor eljött az idő, és elindultunk a kórházba, valahogy elszállt a félelmem, csak azon imádkoztam,hogy minden rendben legyen a babával szüléskor és viszonylag gyorsan túlessek a dolgon.

Most várom a második gyerekünket.

Ne nézz szülésvideókat, mert némelyik borzalmas. Ne higgy a filmeknek, ahol egyik pillanatról a másikra üvöltve-őrjöngve kezd el szülni a szereplő.

A szülés csodálatos, semmihez nem fogható élmény, ezt ültesd el az agyadba.

Ha már most rettegsz, akkor az olyan is lesz.

A szülés szép, csendes, nem folyik literszám a vér.... szóval felejtsd el a hozzá kapcsolt képeid. Bármennyi szülésvideót nézel, a te szülésed egészen más lesz. Nyugi.

Én mindig is féltem, és még egy szülés után a következőtől is félek előre! Pedig már egyet megtapasztaltam!Én emiatt sokáig húztam a gyerekvállalást is.

Most jön a második. Amikor beparázok mindig azzal nyugtatom magam, hogy egyszer már túléltem, és naponta nők milliói átélik sokkal rosszabb körülmények között, másrészt meg ez az élet egyik olyan dolga, fájdalma aminek van értelme. Harmadrészt meg lehet fájdalomcsillapítót is kérni, nem kell mártírkodni, más a fájdalomküszöbe mindenkinek.

Amúgy az elsőnél is csak előtte paráztam, amikor ott voltam a szülőszobában már csak úgy voltam vele mindegy mennyire fáj, csak már jöjjön ki! :) (42. hétre született)