Volt valakinek része természetes szülésben és császármetszésben is?

Szia!

Lehet,hogy csak félig fogok tudni válaszolni a kérdésedre mert én 1szer szültem és azt is természetes úton.

Én nagyon féltem,hogy gond adódik szülés közben és császározni kell majd!

Mellesleg természetesség párti vagyok:) Nem írom le az egész szülés történetemet mert akkor még holnap után is itt ülnénk :D

A lényeg,hogy 16 órát vajúdtam,nagyon nagyon fájdalmas volt,szó szerint kapaszkodtam az ágyon és húztam felfelé magamat a falra:) az utolsó másfél órában kértem érzéstelenítést, " ha tudtam volna,hogy másfél óra nem kérek" 2 perc volt a kitolási szakasz,kb 2-3 nyomásra kint is volt a kislányom. Gátvmetszésem volt.

A kicsit miután megszületett,rögtön a mellkasomra tették:)

Elvitték,megmérték,megvizsgálták és hozták is vissza nekem,rögtön mellre tettem,3asban voltunk a párommal:) Csodálatos élmény :)

Hogy melyiket választanám? A Természetes szülést legközelebb is:) Ha csak abból indulok ki,hogy én szülés után már "rohangáltam" a császáros nők inkább szegénykék csak vonszolták magukat..

Szerintem egy természetes szülés szebb és eseménydúsabb mint egy császáros szülés. Nem biztos,hisz az utóbbiban nincs tapasztalatom,hála az égnek. Szeretnénk még gyerköcöt és Biztosan a természetes szülés mellett "döntök" persze ha nem lesz semmi gond.

Más kérdés,hogy ha komplikáció akad és muszáj a császármetszés!

Még annyi,hogy nővérem császáros volt és ő is hetekig csak szenvedett,mikor én már "maratonokat futottam le":)

4 hós kisbaba anyukája :)

Szia. Nekem 3 szülésem volt. Első kettő sima szülés a 3. császár. Első indított szülés volt oxit kaptam mert nem jöttek a fájások. Na utána fájt rendesen. 4 óra múlva meglett a baba. Utána minden fájdalmam megszűnt 2 óra múlva már egyedül zuhanyozni mentem. Második szülés magától indult nem kellett semmit adni nem volt olyan nagy fájdalmam 2 óra múlva meglett a lánykám. Utána ugyan úgy tudtam mindent csinálni itthon már a nagyot is el kellett látnom aki akkor 2 éves volt. Harmadik babánál nst-n a szívhang leesett és vittek is császárra. Az érzéstelenítőt rosszul szúrták a hátamba ezért 24 órát nem kellhettem fel. Ezért nem is tudtam a babámat úgy ellátni, majd utána a vágásom fájt és nehezen tudtam felállni. Itthon kijött a fejfájásom egy hétig fejgörcsöm volt amire a gyógyszer sem nagyon használt. Szerencsére volt segítségem mert a 3 gyereket nem tudtam ellátni annyira nem voltam jól pedig jól bírom a fájdalmat. Hát ha választani lehetne akkor persze sima szülést választottam volna de ott akkor ez nem volt opció mert az volt a fontos, hogy a babával minden rendben legyen.

Ha bármi kérdés van írj nyugodtan :)

Szia! Nekem két szülésem volt, első természetes, de rohamszülés, a második programozott császár.

Fontosnak tartom elmondani, hogy mint ahogy a dns-ünk is különböző, nincs két egyforma ember (még az ikrek is különböznek pl az ujjlenyomataikban), így nincs két egyforma szülésélmény.

A természetes szülésemre nem voltam lélekben egyáltalán felkészülve, féltem tőle, rohamszülés volt, oxit is kaptam, egy rémálom volt. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem tudtak EDA-t sem adni. Szakadtam, vágtak varrtak, kb két hétig fájdalomcsillapítókon éltem, nehezen jöttem helyre alul, nem bírtam ülni, feküdni, állva szoptattam stb. Ma sem vagyok alul teljesen olyan, mint régen. Az éjszakai ébredéstől számítva (magzatvíz folyás) 3,5 óra volt az egész.

A kislányom valószínűleg a rohamszülés miatt enyhe oxigénhiányt szenvedett, 2,5 éves lesz, nem jár önállóan, nem beszél, csak babanyelven, alig ért valamit.

A második szülésem programozott császár lett, saját kérésre, képtelen voltam nekimenni még egy természetes szülésnek. Nagyon jó élmény volt, kisebb kellemetlenségekkel. A műtét után, amikor már ment ki az érzéstelenítő, az tényleg borzasztó, és az első felálláskor olyan volt, mintha a hasüregem tartalma ki akarna esni belőlem, de a legrosszabb rész kb egy-két óra volt. Onnantól kezdve minden órával jobb volt. Reggel 9 körül volt a műtét, este már picit görnyedve, de simán jöttem-mentem, babámat elláttam, emelgettem. Hazamenetel után már csak akkor fájt, amikor a járni n tudó, 11 kg-os lányomat kellett emelnem, illetve nevetéskor. Sokszor emlékeztetnem kellett magamat az óvatos mozgásra, mert fájdalom nem volt, ami figyelmeztetett volna.Varratszedés után meg már nem is húzódott. A műtét kb 3/4 óra volt, az előkészítés kb 2 óra (infúzió, papírmunka, műtőre, dokira várás).

Azért írtam az elején, hogy nincs két egyforma élmény, mert nagyon fontosnak tartom, hogy fel legyünk készülve mindkét szülésre, így csökkenthető a trauma, ha nem az lesz, amit vártunk. Talán ha én is felkészülök a természetes szülésre, elfogadom, ha van idő fájdalomcsillapításra, ha a kislányom nem sérül, ha nem kell gátmetszést alkalmazni, akkor biztos nekem is jobb élmény lett volna, én is hamarabb rendbe jövök, és újra a természetes szülés mellett döntök.

Ha azok, akiknek hirtelen jön a császár, nem rettegnek tőle, felkészülnek erre az eshetőségre is, talán nem élnék meg ekkora traumának, jobban elfogadnák.

Ja, és ha nem sulykolnák beléjük empátiára képtelen, idióta elvakult nők, hogy az nem is szülés, ezzel csak rontva ezeknek az anyáknak a helyzetén, jóval kevesebb anyuka kötne ki a pszichológusnál feldolgozatlan császárélmény miatt.

Én egyébként is a fogantatást tartom igazi csodának, a szülés számomra csak egy szükséges folyamat, ami emlős, elevenszülő mivoltunkból adódik. Ami utána jön, az tesz jó anyává, nem a szülés mikéntje.

3 gyermeket szültem és most várom a negyediket. 

Első gyermekemet császárral szültem, mert faros volt és a dokimnak és a korháznak az volt akkoriban a mániája, hogy ha faros akkor császár. Első szülésnél az ember nem ’mer okoskodni’.

Nagyon elszúrták a császáromat! Nem tisztult, nem gyógyult, még 3-szor kellett megnyitni a sebet, hogy kitisztítsák. Belázasodtam és 4 hétig menni is alig bírtam olyan fájdalmaim voltak. Szerencsére a családom mindenben segített! Fogadott dokim volt, aki elszúrta! Nehezen épültem fel!  Ráadásul a császár miatt sok összenövésem lett, ami nagyon sok kellemetlenséget és fájdalmat okoz azóta is.

Második gyermekemnél is fogadott orvosom volt, de másik doki és másik kórház. Spontán szülés volt, mert befordult. Fájdalomcsillapítót nem kaptam. 3 és fél óra alatt megszültem. Kemény volt, de olyan szép élmény volt, hogy két hét múlva megint végigcsináltam volna, akármennyire is fájt! Csodálatos élmény volt! Picit begyulladt a gátsebem, de annyira nem volt vészes. Hamar felépültem. Könnyen tudtam mozogni!

Harmadik gyermekem is faros volt, de nem volt fogadott dokim (későn kértem fel a dokit, így nem vállalhatta). Kértem, hogy próbáljuk meg a faros szülést, ismerve már a kettő közötti különbséget.

Sajnos nem tudtam, hogy hasfali sérvem van, és ezért nem tudtam nyomni. Illetve a 4 órás percenkénti tolófájásokat végigcsináltam, csak a sérv miatt tulajdonképpen nem volt erős a nyomás, nem jött 1 centit sem le a baba. Még szerencse, hogy nem záródott ki közben a sérv. Sajnos, császár lett a vége. Itt szebben gyógyult a seb, jobban odafigyeltek. De hosszadalmas és fájdalmas a felépülés. Sajnos még több összenövésem lett.

Még egy hátránya van sajnos! A gerincérzéstelenítés során nem tudom pontosan, de valamit megsérthettek, mert pont ott ahova kaptam a szurit, néha olyan fájdalmam van, hogy nem tudok megmozdulni percekig.

Negyedik gyermekemet császárral fogom szülni, mert 2 császár után már csak császárral ajánlott, mert szétnyílhat a heg és az nagy komplikációkat okozhat! Illetve a sérvem is szétnyílhat ismét, az erőlködés miatt! A gerincérzéstelenítéstől félek a legjobban és a hosszadalmas felépüléstől.

Természetesen minden szülés más és más. Van, aki hamarabb felépül a császár után és van aki nagyon megszenvedi a spontán szülést. Ezt előre nem lehet tudni. Nem akartam megijeszteni senkit, csak válaszoltam a kérdéseidre.

Nekem is 4 gyermekem van, melyből 1-et szültem spontán. Az első azért lett császáros, két héttel a kiírás előtt, mert az orvos olyan fájdalmat okozott a vizsgálat közben, hogy elájultam. A gyereknek leesett a szívverése, nekem a vérnyomásom, gyorsan betoltak a műtőbe. A második spontán szülés volt. Nem volt könnyű, mert kb 16 órát tartott, de nagyon boldog voltam, hogy meg tudtam szülni. Kéjgázt kaptam érzéstelenítőnek, nekem nagyon bevált. Volt gát metszésem, mely egyáltalán nem fájt amikor varrták, utána pedig varratszedés után nem éreztem semmit, simán tudtam ülni. Amíg a varratok bennem voltak, addig nehéz volt az ülés. A 3. gyermekem ismét császár volt, mert nehezen tágultam. Hogy tényleg kellett-e a császár, azt nem tudom megítélni, de az orvos az elejétől utazott a műtétre, mondta is, hogy le tudja papírozni az előző császár miatt... Igy viszont a 4. is császár lett. Én gyorsan felépültem az összes császár után, kb. napig iszonyú fájdalmaim voltak, utána elviselhető. A spontán szülésnél pedig semmi bajom nem volt utána. Talán a 2. császár után épültem fel a legnehezebben, ott volt a leghosszabb vágásom is. Nálunk itt a kórházban minden császáros kap drén csövet, és minden császárost hashajtóznak a 2. napon, utána veszik ki a drént.

Ha szavaznom kell, akkor mindenképp természetes szülést javaslok. A császár maradjon életmentő műtétnek meg. Azért az nagyon klassz, hogy természetes szülés után az embernek nincs egy 20-25 cm hosszú vágás a hasán, ami necces hogyan gyógyul, milyen heg marad, ráadásul, hetekig érzékeny. Az sem mindegy, hogy a babát egy természetes szülés után gond és fájdalom nélkül el tudjuk látni, nem görnyedünk a fájdalomtól és cipeljük a véres zacsit, amibe a drént vezetik. Ha muszáj, akkor muszáj, de hogy önként ezt válasszam...