Magán orvos fogadás pro és kontra?

Ha alacsony kockázatú kismama lennék, semmilyen egészségügyi problémám nem lenne, akkor valószínűleg nem fogadtam volna orvost.

De nem így van, így fogadtam.

Még nem értem az egész végére, nem tudom, hogy "mennyire éri meg", mennyire járok majd így jobban, mintha nem fogadtam volna (bár ezt pontosan nem is fogom megtudni), de engem megnyugtat a tudat, hogy valaki egy kicsit jobban "rám néz", jobban tisztában van a kórtörténetemmel, mint az ügyeletes, akihez más esetben beesnék szülni.

5 hónapja szültem.

Nem bántam meg. Nekem biztonságérzetet adott.

Nekem is volt problémám, császárral is szültem. Megbíztam a dokimban.

Az igazság, hogy úgy volt, hogy lombikra kell mennünk, ezért félre volt rá téve a pénz. Lombik előtt 2 héttel terhes lettem spontán:) Így a pénz megmaradt. Úgy döntöttünk, hogy mivel"olcsón megúsztuk" ezért maradt pénz rá.

Érdekes ez amúgy, mert ott mikor én szültem, volt egy csaj,akinek tök sok panasza volt, a kutya nem foglalkozott vele...ott szenvedett 3 napig. (bent feküdtem én is és ő is 39 hetesen) nem volt fogadott orvosa.

De volt egy másik, simán bejött szülni, és az ügyeletes dokinál szült. Tök dicsérte. A doki is korrekt volt vele szülés után is.

De persze ezt az ember előre nem tudja, hogy pl kell e szülés előtt, terhesség alatt kórházba vonulnia... szóval ha így van, akkor nagyon nem mindegy.

Nem volt fogadott orvosom.

100%ig elégedett vagyok. Mindenki nagyon kedves volt es segítő kész.

Természetes szülés volt a terv , de császárral született a kisfiam .

Probléma mentes várandóságon volt,uugy gondoltam nem fogadom fel az orvosom, meg amúgy is két esélyes volt a dolog vagy itt lesz vagy nem, mert készült nyaralni. Igy az ügyeletesnél szültem volna, de közben s.s.császaros lettem. Teljesen elégedett voltam mindennel.

de most hogy mindjárt megszuletik a tesó felfogadtam az orvosoom, legyen velem, mert most ez egy problémás terhesség, és jobb ha olyan van velem aki tud rólam mindent.

Nem bántam meg. A fiamnál is az a doki volt a fogadottam, aki most, a második terhességemnél.

Nekem nem volt mindegy,hogy a terhesgondozáson két órát ülök sztk-san, vagy max. fél órát várok. A dokimnál egy vizsgálat min. 20 perc, minden alkalommal rendesen átnézi a babát, kérdezhetek stb. És ami nekem a legfontosabb volt első babánál,hogy fel tudtam hívni,ha "gond" volt. Pl. 24 hetesen nagyon bő folyásom volt és nem tudtam eldönteni,hogy magzatvízszivárgás-e. Felhívtam, és berendelt a kórházban,ahol megvizsgált.

De nálunk a szülésnél is jól jött,hogy volt fogadott dokim. Sürgősségi volt, nem tökölt, nem cicózott, kikapta, ezzel megmentette a babám életét.

Két gyermekem van, nem fogadtam és nem bántam meg.

Azt a pénzt inkább a kicsikre költöttem. Akik épp be vannak osztva, nekik is meg kell tenniük, ami a dolguk.

Sokkal fontosabbnak tartom, hogy legyen bent még valaki vajúdás/szülés alatt. Aki egyedül megy, avval hajlamosabbak "rosszabbul" bánni. Én ezeket tapasztaltam.

Elsőnél volt (7éves a nagylány), nem érte meg. Megindította a szülést hogy ne kelljen később visszajönnie mert kb 1 nap és amúgy is szültem volna....igazából nem tudtam mi a különbség a magán és az ügyeletes orvos között de ez alapján azt gondoltam hogy nem sok és ez még sokba is került.

Most a kic