Nektek mi a véleményetek erről a helyzetről?

Erről az a véleményem, hogy ne erőltesd azt, amit ő nyilvánvalóan nem akar.

Igen is, mi vagyunk ebben a tekintetben az erősebbik nem, mi vagyunk, akik jobban bírják a fájdalmat, akik sokat el tudnak viselni, akkor is ha rossz, akkor is ha fáj.

Nincs ezzel semmi gond.

De azt is tudom neked mondani, hogy ez még a végére meg is változhat.

Mi a férjemmel a legelején mindketten azt mondtuk, hogy nem lesz apás szülés. Nem, hogy a férjem, még én is azt mondtam. Aztán előttem született a férjem unokatestvérének is babája és elmesélték, hogy milyen volt az apás szülés, abszolút pozitív dolgokat mondtak róla, ami mindkettőnket meggyőzött arról, hogy érdemes mégis csak elgondolkodni róla. És végül egy darabig nálunk is az volt, csak nálam a végén császármetszés lett, így annál meg nyilván nem lehetett bent, de addig, a vajúdás alatt ott volt és nem bánta meg, nekem is jól esett.

De ha nem akart volna bejönni, én nem erőltettem volna. És nem azért ilyen, mert ő önző, ha egyszer valaki valamit nem bír, akkor nem bír. Vagy ha nem akarja látni azokat a dolgokat, akkor nem akarja. Inkább ártanál a kapcsolatotoknak, ha ezért mindenféle önző disznónak elhordanád és rákényszerítenéd, hogy márpedig legyen ott.

Hagyd a dolgot, mondom, a végén még változhat. Amennyiben mégsem, hát menni fog az neked egyedül is!:)

Ha fél a vértől, akkor tényleg nem jó ötlet hogy bent legyen.

Ha úgy érzed, ez csak kifogás, az más helyzet. Van a baráti körben olyan pár, ahol apás szülés volt? Érdemes lenne elmenni az apukával meginni egy sört/üdítőt kettesben, hogy őszintén mondja el a véleményét. Minél több ilyen férfi van annál jobb :-)

De nem kell még rágörcsölni a dologra, van időtök.

Ha végül mégis úgy dönt, azt szerintem tiszteletben kell tartanod. Esetleg B-tervnek veled mehet az anyukád, testvéred, barátnőd.

Mi megbeszéltük, hogy ő dönt. Ha szeretne, bejön, ha nem, akkor a folyosón izgul.

Végül, szerintem a szülésznőnknek is köszönhetően (mert folyton szóval tartotta :) ), elfelejtett kimenni. Aztán a véghajrában a dokink rábízott egy feladatot, oxigén csövet kellett az orrom előtt tartania. :)

Azóta mindenkinek büszkén mesél az apás szülésünkről.

Még messze van a szülés, sok minden végigmehet az apukában.

Én is nagyon szerettem volna,hogy bent legyen,de ő határozottan elzárkózott tőle. Pár nappal szülés előtt mondta,hogyha nagyon szeretném bejön,de láttam rajta,hogy csak udvariasságból mondja és mondtam neki,hogy nem kell. Mostmár így egy év tárlatából látom azt,hogy nem bírja,ha valakinek,akit szeret fájdalmai vannak. Ezt onnan tudom,hogy amikor vittük a lányunkat oltásra pár hónaposan minden baja volt. Megszakadt a szive. Tényleg kikészült láttam rajta.

Anyummal szültem jó volt,hogy ő volt bent 5 gyereket szült így nagy támaszt nyúltott. A férjem végig kint várt a folyosón és a 2 órás megfigyelésen már bent volt velünk.

Ez így volt szép és tökéletes!

Ne erőltesd rá! Vannak olyanok,akiknek ez nem jó élmény.