Mitől függhet, hogy ennyire különbözően reagálnak a férfiak a szülés közbeni látványra?

Többször hallottam már olyan sztorit, hogy a szülés után a férfi elvesztette a szexuális érdeklődését, mert látta kibújni a gyereket, meg mellette mindenféle testnedveket.

A saját szülésem évekkel ezelőtt volt, a férjemet "félrelökték" egy kisszékre, a térdem magasságában, így premier plánban nézett végig mindent. Komplikált szülés volt, még azt is végignézte, ahogy az orvos a méhlepény darabkáiért nyúlkál fel és tépi ki szülés után.

A minap rákérdeztem, hogy benne hogy maradt meg ez a kép, amit az alvázamról látott. Ő azt mondta, hogy akkor nem szexuális szemszögből nézte. Izgatott volt, sajnált, drukkolt és inkább orvosi szemszögből szemlélte a dolgot. Meg feszengett, mert tevőlegesen nem tudott semmiben részt venni, hiszen nem orvos.

A következő 6 hétben a libidója lekapcsolt, mert tudta, hogy kockázatos lenne. De amint a kontrollon mindent rendben talált az orvos, azonnal visszakapcsolt - ezt én is így tapasztaltam.

Más helyzetben féltékeny lett volna, hogy egy másik férfi felnyúl, de amikor azt nézte, hogy az orvos szó szerint könyékig bennem van, akkor a sajnálaton kívül semmilyen más érzelem nem volt benne. (Jó, az orvos se nyögött kéjesen, hogy de jó neki.)

Min múlhat, hogy ki hogyan reagál a látványra?