Normális ez a fajta félelem?

A szülésben is az idő a legjobb. Nem tudod megállítani az időt, hogy ne történjen, de halad előre, minden pillanattal haladsz afelé, hogy megszülessen :)

Gondolj arra, hogy minden nő tud szülni, minden baba a világra jön. Ki van találva erre minden a testekben.

Amikor az ágyon feküdtem már órák óta, arra gondoltam sosem lesz vége. De aztán rájöttem, miért is ne lenne vége? Persze, hogy vége lesz. Aztán semmire se fogok emlékezni a fájdalomból. És így is lett. Felidézni se tudom.. Csak a párom emlékszik rá :D

Normális.

Én is így vagyok vele,ahogy te,Csak nekem pluszba van mellette halálfélelmem is.

Nagyon félek a szüléstől ,de mindig arra gondolok,hogy úgyis túl leszek rajta.

Nekem már volt sima és császáros szülésem is. Egyik sem kellemes de inkább ha lehet simán szeretnék majd szülni,mert úgy gyorsabb a felépülés.

Én még az ötödiknél is annyira bepánikoltam a végére, hogy a fej megszületése előtt közvetlen fel akartam állni, hogy én ezt nem csinálom tovább és hazamegyek :)))

Normális amit érzel.

Sokan mondták, hogy majd ha odakerülök már nem fogok ezen rugózni, mert annyira sodornak az események. Én mondjuk annyira nem gondolkoztam a dolgon, mint te, szóval annyi volt bennem, hogy "biztosan nehéz lesz". Aztán ott tudatosultak bennem a dolgok. Előtte nem gondoltam annyira bele, hogy mi is történhet és emlékszem, hogy amíg mentünk be a kórházba (nem sokkal azután, hogy beértünk meglett, még le sem vehettem az utcai ruháimat), azt mondtam egész úton a páromnak, hogy "nem akarok meghalni" :D Oké, ez most így vicces utólag, de akkor szörnyen féltem, halálfélelmem volt.

Szerintem viszont te tipikusan az lehetsz, aki tényleg majd úgy sodródik az árral, mivel te már előre kiidegeled magad. Hidd el, más élethelyzetben én is jártam már így!