Ismertek olyat, aki 15-18 évesen, még iskolásként teherbe esett és akár elvetette/akár megtartotta a babát?

Olyat ismerek aki 18 évesen szült. Anyukája maradt otthon a picivel, így ő tudott suliba járni és szakmát is szerzett. Még csak évet se kellett ismételnie.

Apuka lelépett ugyan, de szerencsére a szülei mindenben támogatták.

Osztálytársam terhes lett, érettségin már pár hónapos volt a gyereke.

Szülők támogatták mert vallási fanatikusak voltak, abortusz kizárt volt.

Később született még egy gyerek, de azt hiszem tizen x év után váltak.

Nem tudom miből éltek.

16 évesen lettem terhes, de nem tartottam meg. Az "apa" eltűnt, anyukám támogatott, ő mellettem állt. Nem örült neki (a szüleim elváltak, így apukám nem tud róla).

Azóta 36 éves vagyok, férjem van, 2 csodás gyerekem, most várjuk a 3.at (+volt egy missed ab-om). Nem bántam meg az akkori döntésemet, szakmát szereztem, érettségiztem, főiskolát végeztem.

18 évesen, érettségi előtt estem teherbe. Szakközépbe jártam, így szakmám is és érettségim is lett. Augusztusban születtek az iker fiaink. Párom 12 évvel idősebb nálam, neki volt már háza, keresete.

Ez már 10 éve volt, most várom a negyedik gyermekünket

Az én történetem szomorú. Az általános iskolai legjobb barátnőm mikor végeztünk , de már más középiskolába mentünk akkor terhes lett, majd amikor két éves körül volt a gyerek, barátnőm meghalt, elütötte egy drogos, részeg a zebrán. Így a kisfiút a barátnőm anyukája nevelte még ő is fiatal volt mert annak idején ő is korán szült, mindenki azt hitte , hogy ő a kisfiú anyukája.

Azóta már felnőtt az említett kisfiú. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy tényleg minden okkal történik, a barátnőm egyedüli gyerek volt, az anyukája egyedül nevelte, és a amikor meghalt a lánya senki nem maradt volna , ha nem lett volna ott a kisunoka.

Ennek már több mint 20 éve , de a mai napig elszorul a szívem ha a barátnőmre gondolok.