Akinek van kedve es esetleg meg friss az elmeny, meselne a szuleserol? Milyen hosszu volt a vajudasal egyutt? Mennyire elviselhetetlen ha semmit nem kapsz a fajdalom enyhitesere? Ki hogyan elte meg?

Elvileg nekem is alacsonynak számít a fájdalomküszöböm

De simán bírható a szülés.

10 percesekkel indult 2 h alatt 8 perces lett

3 h alatt 2 perces

Majd így maradt 3 órát...

Ilyenkor mintha eltünne az idő..

Csak arra koncentraltam h táguljak és jöjjön a baba..

A toló nekem hosszúra nyúlt komplikációk miatt

( sajnos vákuummal szedték ki emiatt kaptam

metszést)

Amíg stoppoltak már mondtam,h nem is volt vészes, jöhet a következő...

Egyetlen pillanat rossz... Az utolsó nyomás előtt amikor várod a fájást.. És már feszít... De akkor már mindjárt mindennek vége

Nekem alacaony a fájdalomküszöbóm, de az első fiammal mégis olyan könnyü volt a szülés, hogy ahh, johet a következő. Miután megkatetereztek, komolyan, mint a filmekben, hármat nyomtam, és kinn volt a gyerek.

Ehhwz képest a kicsit megszülni számomra maga volt a pokol. Tudni kell, hogy én élből elutasitom a gyógyszereket, így nem kértem. A vajudás még nem is volt gáz, de a tolófájások annyira fájtak, hogy azt hittem szétszakadok. Aokáig nem akartak gátmetszést adni, pedig ereztem, hogy ha nem kapok, tenyleg repedni fogok, nagy feje volt a dragamnak.

Utana persze toltak a mutobe mert nem valt le a lepeny, sok vert is vesztettem, szoval nagyon megviselt. Idoben nem volt hosszabb, mint az elsö 7 ora volt, de sajnos rosszabb volt. Persze karpotol a kicsikem es mar nem gondolok ra, de az elso 2 hetben szinte csak sirtam.

Nekem 13 órán keresztül voltak kb 5 perces fájásaim. Nem volt kellemes, de kibírható. Sajnos nem tágultam. Burkot repesztettek és oxit is kaptam, onnantól kezdve 1 órán belül megszületett a babám. 15 perc volt a kitolási szakasz, de nekem az nagyon gördülékenyen ment (nem is volt nagy a babám. Csak 2800 g)

Szerencsés voltam. Nem voltak erős fájdalmaim, simán kibírható. Nem kértem fájdalomcsillapítást.

Bízz magadban, a babádban és az orvosokban! Menni fog! Ne is agyalj azon, hogy mennyire fog fájni, mert ez a fájdalom egészen más, mintha elvágnád az ujjad vagy eltörnéd a lábad. Itt végig tudni fogod, hogy bármennyire is rossz abban a pillanatban, de hamarosan láthatod a babád és ez leírhatatlan erőt ad majd.

Nekem magas a fájdalomküszöböm, de a szülés valami iszonyat volt. Még most is, ha rágondolok ráz a hideg. 4.5 hónapja volt.

Itthon folyt el a magzatvíz este 10 kor. Éjfél előtt értünk be a kórházba. A fájások nem jöttek. Reggel 6kor kaptam oxytocint. Kb. 20 pert múlva olyan erős fájásaim lettek, hogy azt hittem átkerülök a másvilágra. De ez még csak a kezdet volt.

Aztán kiderült, hogy a baba feje elakadt a medencecsontomban. Próbálták befordítani a szülőcsatornába. Ez úgy nézett ki, hogy a doki kézzel felnyúlt mikor jött a fájás és próbálta kimozdítani a babát, eközben a szülésznő konkrétan "rátérdelt" a hasamra.

És ezt eljátszottuk vagy 6szor 20 percenként.

Végül azt mondta a doki, hogy utolsó próba és ha nem sikerül, akkor kiveszi császárral. Össze szedtem minden maradék erőmet, nem akartam császárt (bár utólag kiderült, hogy jobb lett volna).

Sikerült kinyomnom a fejét, de akkor elmúlt a fájás. Na az is iszonyúan fájt azt hittem szétrobbanok. Nem hittem, hogy azért imádkozom majd, hogy jöjjön már a fájás.

És akkor kicsúszott a baba és óriási megkönnyebbülést éreztem.

Hát ez volt az én szüléstörténetem.

Eleve 1 gyereket terveztünk, de ha többet terveztünk volna, ezek után meggondolom magam.

De ez ne ijesszen meg, mert minden szülés más és biztos, hogy nem olyan lesz amilyennek képzeled.

Egyébként ennek ellenére mem bántam meg és minden szenvedést megért.

Könnyű szülést kívánok neked!

Nem friss élmény, éppen ma 22 éves ❤️Péntek délután voltam orvosnál, négy napon volt még a kiírt időpontig. Gondoltam, hazafelé sétálok, terhesen ez egy kis (amúgy jó húsz perc). Mire hazaértem, éreztem, hogy valami nem oké, fel is hívtam az orvosom.

Aztán aludtam egyet másnap reggelig :)

Nyolckor mentem be a kórházba, mert elfolyt a magzatvizem.

11.10-kor született meg a lányom, ebből én kb fél órára mondom, hogy kihagytam volna... Én sem igazán bírom a fájdalmat, hisztis és türelmetlen leszek tőle, itt azt nem hagyták :)

Nem lesz semmi gond, csak úgy gondolj rá előre, hogy izgalommal várd, ne félelemmel.

Hajnali 1-kor kezdődtek szórványos fájások. Nem tudta tőlük visszaaludni, így gondoltam, hogy ez már a szülés lesz. Átmentem a nappaliba, mert nem akartam a férjemet felébreszteni, és ott teázgattam reggelig. Egész nap folytatódtak a fájások. Ebéd után lettek olyan szintűek, hogy ha elkezdődött meg kellett állnom abban amit csinálok, de még mindig csak kb.15-20 percenként jöttek. Délután 5-kor felhívtam a kórházat, hogy érdemes-e bemenni. Akkor voltak szabályos 10 perces fájások. Mivel a kórház mellett lakunk, azt mondták várjak még, vegyek egy fürdőt. Na, ahogy beültem a meleg vízbe, a fájások minden átmenet nélkül 5 percesre ugrottak. Újra telefonáltam a kórházba, hogy megyek. 5 perc alatt átsétáltam. Ekkor voltam 6 centire tágulva. Feküdtem ott még egy órát kb. mire 10 centis lettem. Mondták, hogy menjek át a szülőszobába. Ahogy felültem, elfolyt a magzatvíz. Ez este 7 körül lehetett. De innentől rettentő lassan haladt a dolog. A fájások teljesen viselhetőek voltak, de este 11 utánra teljesen kimerültem, hisz majdnem 24 órája nem aludtam. A fájások is gyengülni kezdtek, ezért oxitocint kötöttek be. Attól végre felgyorsult a dolog (fájdalmasabb nem lett, de végre érezhetően haladt a dolog). Végül 0 óra 40 perckor született a babám gátmetszéssel. Átlagnál kicsit nagyobb feje volt. A gátmetszésből, varrásból stb. semmit sem éreztem. Én amúgy is úgy voltam vele, hogy inkább vágjanak, minthogy szétrepedjek.

Összességében, számomra nem volt különösebben fájdalmas, inkább hosszú és fárasztó. Most a második gyermekemmel vagyok terhes, remélem összességében rövidebb lesz a szülés.