Ki hogy élte meg a szülést?

2x szültem. Volt egy fantasztikus szülésem, kb 7 ora vajudas utan 3 nyomasra kinn volt a pici. A második horror volt, nagyon fájt, de tulelhető.

A gátmetszes nem ajanlas kerdese. Ahol en szültem, ott van gatvedelem, de nekem mindketszer vagni kellett, es orulok neki, mert repedtem volna.

Parom mindkét alkalommal benn volt, es nem volt neki rossz elmeny, sot szorosabb lett a kapcsolatunk azota. Orultem, higy benn volt.

Számomra horror volt, majdnem meghaltuk, a férjem mondta is, ha menteni kell, a feleségemet mentsék, ne a babát! Le is toltam ezért a beszólásért. Végül mindannyian megmenekültünk. Rendben vagyunk, éppen, és egészségesen.

Egyszer elég volt végig csinálni. Többször nem fogjuk!

Az első szülés után 1 hónap kellett mire a 'tutibiztossohatöbbéénbizonynemszülökmégegyszer!!!!!' átment 'na majd a következőnél'-be, pedig tényleg teljes mértékben kizártnak tartottam, hogy ilyen szenvedésnek mégegyszer kitegyem magam!

A gátmetszésről csak a zárójelentésből értesültem, fel sem tűnt.

Mindkét szülésnél bent volt a párom, ki nem hagyta volna! Ő csak azt sajnálja, hogy nem vághatta el a köldökzsinórt és nem taperolhatta meg a placentát - nagyon érdekelte pedig hogy milyen lehet -.-

Ha nem a nő lába között ül az ember nincs mitől rémálma legyen

3x szültem. Első kettőnél nem volt bent a férjem. Harmadik új kapcsolat, bent volt.

Első pokol volt 26 órát vajúdtam, mindkét válla beakadt a babának, hárman nyomták ki belőlem. Vágtak.

Második normális szülés, 8 óra, vágtak.

Harmadik normál szülés, 8 óra, 1 cmt repedtem.

Ég és föld apával vagy egyedül szülni.

Ezerszer jobb ha bent van.

A szülés a legbrutálisabb és legcsodálatosabb ami nővel történhet.

A párom iszonyat büszke rám, még jobban tiszteli a nőket mint előtte.

A kapcsolatunkban nem okozott semmi zavart.

A párod se úgy képzelje el a szülést, hogy ő a két lábad közét fogja látni, meg ahogy ömlik a vér mint a vízesés, francokat! A párod a fejednél lesz, a kezedet fogja fogni ha úgy van, nem kell oda néznie ha nem akar. Elég ha neked nyújt lelki támaszt. Tök jó haverjai vannak, akik arra biztatják hogy hagyjon téged egyedül egy kiszolgáltatott helyzetben..

Az én szülésem katasztrófa volt, 15 óra vajúdás, 2 órás kitolással. Azt hittem átkerülök a túlvilágra,

Volt gátmetszés nekem is, de fel se tűnt, csak szülés után mondták hogy odalent még rendbe raknak, és akkor jéééé vágtak? :) inkább, mint repedjek. Egyáltalán nem fájt, se a vágás se a varrás se a varratszedés három nap múlva. Szülés márnapján már lazán ültem.

Párom bent volt velem végig, nélküle aligha tudtam volna megcsinálni! Tényleg nagy segítség ha bent van veled, nem ítélem el azt se aki nem megy be, de én sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam úgy hogy mellettem volt. A kapcsolatunk is sokkal bensőségesebb azóta.

Sajnos történt mühiba is, bent maradt a méhlepény egy része, majdnem vérmérgezésben haltam meg, na az mondjuk jobban fájt mint a szülés vajúdás egybe, de így is, 4 hónappal vagyok most a szülés után, és alig várjuk hogy abba az idöszakba érjünk, hogy jöhessen a kisteso :) már a neve is megvan!

5 hete szültem, most még úgy vagyok vele, hogy nem biztos, hogy akarok mégegyszer.

A gátmetszés szükség kérdése. Én sem szerettem volna, de kellett. Párom pozitívan élte meg a szülést, mondjuk ő bírja az "ilyen" dolgokat. Aki nem, az lehet jobb, ha nem megy be.

Négy gyereket szültem természetes úton, szóval igen, bevállaltam.

Az első kettőnél kellett a gátmetszés, a harmadik negyediknél nem. Mind a 4 szülésemnél bent volt a férjem. Neki nagyon nagy élmény volt. Nem tartotta ijesztőnek, nem lettek rémálmai. Azóta is teljesen jó a kapcsolatunk, beleértve a házaséletet is.

Nekem viszonyag gyors, könnyű szülésem volt. De elég volt egyszer. Ezt mondom 7 év után is. Nem csak a szülés miatt, ami utána jön az rosszabb..

A férjemnek nagyon nagy élmény volt, szerinte nem szabad kihagyni, hogy láthatod a saját gyereked születését!

Bevállalnám. Nem volt könnyű és igen a végén a célegyenesben konkrétan azt hittem ott döglök meg, de akkor is bevállanám. Volt gátmetszés, meg sem éreztem akkor. Utána meg kb egy napig duzzadt volt, kenegettem és mire otthon meg mertem nézni már alig találtam a helyét, pár hónap alatt teljesen eltűnt a nyoma. Szakadásnál nem így lett volna.

A férjem benn volt, soha nem bánta meg. Hatalmas elismeréssel van a nők felé nem csak a szülés, de a teljes terhesség és az utána való csecsemős és kisgyermekes időszak miatt is. A tesónál is ott lesz velünk.

Sajnálom, hogy megijesztették a párod, nagyon értékes és fontos pillanatokról marad le ha kihagyja, de erőltetni nem szabad.