Mit ne mondjak egy csaszaros anyanak?

Pld ne mond, hogy: Ja persze, te nem is szültél.

Nekem ezt mondta egy barátnőm, majdnem nekiugrottam csak nem engedte akkor még a sebem.

A másik meg a :Milyen anyának lenni? Engem nagyon irritált ez a kérdés és szinte mindenki feltette.Volt egy alig pár hetes gyerekem, nem tudtam milyen anyának lenni.Most 2 évvel később is csak tanulom:)

Segíteni abba tudsz hogy őszintén beszélhet veled az érzéseiről akár negatív,akár pozitív dolgokról a babával kapcsolatban és ami belőle kivált az új élethelyzet.

Viszont mindenki más, tutit senki sem fog tudni mondani.

Egyetértek az elsővel.

Az is nagyon rosszul tud esni mikor azt mondjak de jó volt neked nem szenvedtél. Nem a fenét!

Ugyanúgy voltam, mint a barátnőd, nálam pár héttel előtte kilátásba helyezte az orvos a császárt a baba farfekvése miatt. Volt időm átgondolni, hogy hasi sebbel milyen lesz az élet, de így sem tudtam felkészülni rá. Nem az zavart, hogy "nem igazi szülés" (volt, aki vigasztalni akart, hogy ne aggódjak, a baba így is szeretni fog, őt majdnem felpofoztam), csak az volt a rossz, hogy sokáig nem voltam teljes értékű anya. Nem tudtam felugrani, ha felsírt, mert annyira csúnya és fájdalmas volt a műtéti heg. Az apja hozta szoptatni, fürdette, pelenkázta, én meg feküdtem és igyekeztem nem felszakítani a friss sebet. Az nyomasztó volt, de ha bárkivel ettől független témáról tudtam beszélni, az jó volt és egy idő után úgy is kibukott belőlem. Pár mondat panaszkodás elég volt, és léptünk tovább a mindennapos gyakorlati dolgokra. Arról szívesen meséltem, hogy már egyedül fel tudok ülni vagy éjjel már én is odaértem az ágyához, mikor felsírt és simogatva megnyugtattam.

Apró sikerélményekre helyezd a hangsúlyt, hadd meséljen részletesen, de ne misztifikáld túl, csak éreztesd vele, hogy ez tényleg siker és a babának pont ennyire van szüksége.