Van itt olyan aki nagyon rosszul élte meg a császárt?

Borzasztó rossz élmény volt, sürgősségi már a toĺóknál, azt hittem egyenesben vagyok, erre mégis műtét. Nehezen épültem fel, pedig nem hagytam el magam és nagyon sok idö volt, míg lelkileg elrendeztem magamban.

2 év múlva volt a következő szülés, az progis császár volt már. Teljesen ok volt, alig fájt utána, 2 héttel a szülés után már külön programon voltunk kettesben a "naggyal".

Első szülésnél szépen gyorsan megindult a tejem, gondolom a megelőző hosszabb vajúdás kiatt, másodiknál egy nap csúszással.

A műtét maga jo élmény volt, de ami utana jott az maga a pokol. 9,5 honapja történt, es csak most erzem ujra ugy magam mint regen. Sajnos nekem nem volt mas választásom:(

Az,hogy műtét lesz, nem érintett meg, mert mar sokban volt részem. A fájdalmakat éltem meg nagyon rosszul, plusz a hólyagom is begyulladt a katétertől, meg rátettek mindenre a hormonok, depi szélén voltam, de szakember segitsegevel kilábaltam belole. Most ha lejár az 1 ev, tul akarok lenni az egyben utolso gyereken, mert kesobb nem csinálom ezt ujra vegig. Most meg benne vagyok a nem alvásos fázisban, a nyavalygásokban, igy meg van erőm hozza.

Hát, elég szar élmény volt elsőre, mondtam is, hogy többet nem szeretnék. Ennek ellenére bevállaltam a másodikat, vbac-re készülve, de persze tudtam, hogy benne van a pakliban egy újabb császár. Hát sajnos az lett, és még szarabb élmény volt. Harmadjára bevállalnám ennek ellenére, ha csak ezen múlna, de én sajnos terhességet nem merek vállalni többet, mindkettő problémás volt, komplikációkkal tele, a végén veszélyben a baba is, és sajnos ugyanaz ismétlődött meg, mindkétszer. Ezért voltak a császárok is. Szerencse csak, hogy mindkét gyerek egészséges. Mivel kétszer előjött ugyanaz, már biztos, hogy nem kerülhetném el harmadjára sem, úgyhogy nekünk ennyi volt.

Egyébként nekem maga a műtét volt borzasztó, főleg a második. Utána hanar összeszedtem magam, 6 órával később már nálam volt a fiam rooming inben, szóval nem az a fájdalom volt a gond, csak a műtétnél túl sokat éreztem a cibálásból, mintha a boncolásomhoz asszisztáltam volna kb. Nem fájdalmat éreztem, de határeset volt, kicsit alálőtte az anesztes az érzéstelenítő adagot szerintem. A felépülésnél viszont folyamatosan paráztam, hogy nem gyógyulok jól és baj lesz, tovább voltak tompa fájdalmaim, amik mellett amúgy elvoltam, csak aggódtam, hogy valami nem ok. Elsőre eszembe se jutott ilyesmi.

De mondom, ennek ellenére, ha csak ennyi lenne az ellenérv, vállalnék harmadikat is, túlélem valahogy.