Van valamilyen jele annak, hogy lelkileg kevesebbet kapott a babátok amiatt, hogy anyatej helyett tápszert kapott?

Nem a szoptatás miatt vagy amiatt hogy 2 évesen a melledre szaladgál állandóan jelenti hogy kötődik hozzád. Ezzel csak egyesek nyugtatják magukat, akik amúgy nem foglalkoznak eleget a gyereket de a mellét állandóan odaadja.

Attól mert nem a melleden lóg lehet puszilgatni, ölelgetni, dajkálni a gyereket. Biztonságot, szeretetet kell neki nyújtani és nem mellet.

A miénk tápszeres (súlyos véralvadási probléma miatt gyógyszereket szedek) kezdettől. Bár, mivel mi előre készültünk erre, így nem ért traumaként a dolog, mintha megpróbáltam volna, de nem sikerül. Meg én a kötődő nevelésre sem vagyok ráállva, nem ilyen a lelkialkatom szerintem. Biztos emiatt is mentek könnyebben a dolgok, és nem éreztem olyat, mint amit te érzel.

Nekünk inkább sokféle pluszt adott ez a dolog, mert túlkompenzálunk.:) Persze, a szoptatás a legjobb megoldás, de a gyerekorvos és a védőnő szerint is a tápszer kielégítő alternatíva. Mit van mit tenni. Mi folyton összebújunk vele, a férjem is bármikor etetheti, felkelhet hozzá. Egészen különleges apa-fiú kapcsolat van köztük, viszont így velem is jó maradhat a kapcsolata a kisfiunknak.

Továbbra is nettó baromság.

Szoptatni is lehet úgy hogy közben a gyerek feje fölött a távkapcsolót nyomogatod, okostelefonozol, kávézol a barátnőddel vagy épp a másik kezeddel a nagyobbat fegyelmezed. Nem azon múlik, hogy mennyire figyelsz oda rá, hogy üveg vagy mell.

Túlmisztifikálod vagy pedig trollkodsz, és így burkoltan akarod sértegetni azokat, akik nem tudnak szoptatni.

(Zárójben kérdezem: azokról mi a véleményed, akik üvegből kénytelenek adni a lefejt anyatejet? Annak mi a szimbiózis fokmérője?)