Most akkor én valójában nem is akarok babát?

10 év küzdelemmel a hátam mögött írom, hogy ebbe nagyon bele lehet fáradni. Veled is ez történik most, de ettől még nem akarod kevésbé.

Nem tudom, hogy jártatok-e meddőségi központban, de ha egy kis pihenés után folytatnátok, akkor mindenképpen ott.

Az a legkiábrándítóbb az egészben, hogy ilyenkor nem látszik az út vége; hogy végül lesz-e kit a karodban ringatni, vagy sem. A választ előre senki sem tudja, de az biztos, hogy csak annak sikerül, aki nem adja fel.

Nekünk 7 év, 3 inszemináció, 6 lombik kellett, hogy elérjünk a kislányunkhoz...

Mióta próbálkoztok? A férfi oldalt kivizsgálták normálisan? És a tiédet? Szedhetsz akármennyi vitamint, meg "elengedheted" fejben a dolgot, ha el van záródva a petevezetéked, a méhedben van valamilyen deformitás, endometriózisod vagy PCOS-ed van, vagy akármi, akkor felesleges az egész. Meddőségi központban jártál már? Lombikot próbáltátok? Én 4 év után szántam rá magam a lombikra, úgy, hogy soha semmilyen problémát nem találtak egyik kivizsgáláson sem semmelyik oldalról, mégsem jött a gyerek. Fél éven belül terhes lettem.

Szóval az "engedd el" meg a "jönni fog ha akar" típusú tanácsokat akkor fogadnám meg, ha sok lombikon túl vagytok, akkor tényleg nincs mit tenni.

Mi ugyan "csak" egy évig próbálkoztunk, de minden hónapban szomorú voltam, amikor megjött, éppen ebben a hónapban akartunk elmenni az orvoshoz kivizsgálásra. Én múlt hónapban azt mondtam lesz***m, akkor inkább koncentrálok másra, már unom a havi tesztelgetést.

Erre 3 nappal ezelőtt rájöttem, hogy már 3 napja késik, mi van... Az esélytelenek nyugalmával csináltam egy tesztet, ami ordító pozitív lett. Szóval azt gondolom, hogy tényleg akkor jön össze sokszor, amikor az ember már nem gondol rá annyit, vagy lemondott róla.