Van itt olyan aki először nem örült igazán annak, hogy terhes lett?
Leírnátok a történeteteket?
Később alakult a kapcsolat?
Leírom az enyémet:
2 hete kiderült, hogy várandós vagyok, ez ultrahanggal is meg lett erősítve. Stabil párkapcsolatban élek, terveztük is a gyereket, első két hónapban összejött. Most mégis azt érzem, hogy én erre nem vagyok képes, tönkre fog menni a kapcsolatunk, stb.
Előzményként annyit hozzátennék, hogy engem kisbaba koromban örökbefogadtak, így nincs előttem az anyasággal kapcsolatban egy túl pozitív kép. Anyukámhoz ilyenekkel nem tudok fordulni, mivel neki sosem volt része ebben a folyamatban fizikálisan sem mentálisan (mentálisan ő a folyamatos veszteséget élte át, nálam pedig más folyamatok zajlanak le, amik inkább tiltakozáshoz hasonlóak). Nagyszüleim már nem élnek a rokonságom többi tagjával pedig erről nem tudnék beszélni.
válasza:Gyakori jelenség, hogy hiába tervezett a terhesség, a hirtelen felelősség, az, hogy nincs visszaút, ő már veletek lesz életetek végéig, igenis megrémiszti az embert. Mind a két terhességem tervezett, mégis az első gondolataim azok voltak az öröm után, hogy biztos vagyok én ebben? Tényleg ezt akartuk? Képes leszek rá?
Még a szülés előtt is erősen gondolkoztam, hogy mégis mit vállaltam. Persze a szülés után folytatódik azzal, hogy hogy tartsam életben? Mindig lesz valami, ami miatt aggódni fogsz, hiszen a gyerekedről lesz szó, a legjobbat akarod neki.
Esetleg keress egy csoportot ahol hasonló élethelyzetben lévő nők/anyák vannak és hátha lesz néhány nyugtató szavuk.
válasza:Szia! Én is hasonlóan vagyok mint az első.
Amikor meglattam a tesztet örültem neki, de panikoltam is.
Biztos kell a gyerek?
Képes vagyok rá?
Aztán mikor meglattam UH-n főleg mikor meghallottam a szívvereset határtalan boldogság volt 🥰
Aztán szülés közben és után is hihetetlen volt hogy van egy gyerekem..de aztán elmúlt persze, de az első gyereknel szinte mindig ez van az anyákban. Szóval nyugi. Boldog baba várast!,❤️
válasza:Én először megrémültem pedig nálunk is tervezett volt. Ijesztő volt a tudat hogy mostmár nincs visszaút bármilyen nehéz lesz.
Szerintem ez gyakori dolog, sokan éreznek így.
A terhességtől is nagyon féltem de az első 12 hét brutális rosszullétet leszámítva egészen könnyű volt, ahhoz képest amire számítottam.
Nekem sem volt túl pozitív képem az anyaságról sajnos, de a kötődés kialakult hamar pár hónap volt. Azért ez sem villámcsapás szerűen történt, kell idő míg megismerkedtek a babával.
A férjemmel egyszerre lett sokkal szorosabb a kapcsolatunk aztán meg hirtelen sokkal rosszabb mint valaha. Hullámzó. De valahol normális ez is szerintem mert volt hogy alig tudtunk beszélni egymással, kialvatlanok, fáradtak vagyunk stb. De rendeződnek a dolgok ha stabil a kapcsolat.
A babával is kial
Kicsit abban reménykedek, hogy olyan lesz ez, mint a kutyánkkal, csak sokkal nagyobban.
Mikor kinéztük, hogy melyik kölyköt hozzuk el, akkor nagyon boldogok és izgatottak voltunk, hogy hamarosan itt lesz. Megérkezett, az első 3 napot végig visította, folyamatosan került minket, bármit csináltunk én már ott összetörtem, hogy minek vállaltuk ezt így, szerencsétlennek is ártunk vele, aztán szép lassan elkezdett hozzánk ragaszkodni és azóta el sem tudjuk képzelni nélküle az életünket. A párom nagyon kutyaellenes volt például, azóta mióta van kutyánk el sem tudja képzelni úgy a hátralévőt életét, hogy ne legyen kutyánk.
Tudom sokkal nagyobb felelősség egy gyerek, de ha ez csak kicsivel is hasonlatos a fenti helyzethez, akkor az valamilyen szinten megnyugtat... :D
válasza:Édesem,kitartást.en is így éreztem,képtelen voltam elhinni,hogy képes leszek életben tartani a gyerekemet ...az a vicces ez a második terhességem volt,es a nagylanyommal ilyen gondolataim nem voltak sosem
Amikor megszületett,minden osztonbol jött,és rájöttem,hogy nem is olyan vészes ez a kisbaba dolog
Már egy éves a szentem,és elég jól csinálom a dolgokat,felesleges volt panikolnom
Koszonom a valaszaitokat!
Tudom nem kell mindent elhinni a social mediabol de annyi tokeletes mezes-mazos anyakep jon szembe mindenhol, hogy abszolut szar embernek erzem magam amiatt, hogy nincs bennem ilyen totalis euforikus rajongas.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!