Méh megnagyobbodása mitől lehet?

Méh hypertrophia

Egyéb megnevezés

Hypertrophia uteri. A méh megnagyobbodása.

Néveredet

Összetett szó, a hypertrophia szó a megnagyobbodást, az uterus szó pedig a méhet jelenti.

A betegség meghatározása

A méhizomzat sejtjeinek a méretbeli megnagyobbodását jelenti, mely úgy fiziológiás, mint kóros esetekben is előfordulhat.

Etiológia

Fiziológiás méh hypertrophia előfordulása: terhesség. Kóros méh hypertrophia előfordulása: subinvolutio uteri terhesség után (szülés, vetélés, terhességmegszakítás kapcsán méhen belül visszamaradt petemellékrészek miatt), kismedencei gyulladásos folyamatok következményeként.

Osztályozás, típusok

Fiziológiás méh hypertrophia:

A méh körte alakú, tömött simaizomszerv, melynek nyaki része (méhnyak, cervix) mintegy 3 cm-re benyúlik a hüvelybe, a belső méhszáj magasságától felfelé pedig a kismedencében a húgyhólyag és a végbél között található (méhtest, corpus). A cervix- corpus határon található a belső méhszáj, mely alatt a nyakcsatorna 6-8 mm-es szakasza, az isthmus uteri a legszűkebb rész. Szövettanilag az isthmus a méh üregéhez tartozik, és a terhesség 12. hete után részt vesz a peteűr alkotásában. A cervix állománya a cervicalis matrix, amely proteoglikánban gazdag, ezenkívül kollagénrostokból, simaizomsejtekből, illetve kötőszöveti rostokból áll. A méhtest falát három réteg képezi: az endo-, a myo- és a perimetrium. A myometrium (tunica muscularis, izomréteg) 100-200 ľm nagyságú simaizomsejtek sűrű hálózatából áll. Ezek a sejtek terhesség alatt hypertrophiássá válnak, illetve differenciálatlan mesenchymalis sejtekből új sejtek létrejötte útján is (hyperplasia) biztosítják a magzat és a lepényrészek számára a növekedéshez szükséges teret. Terhesség alatt a méh tömege 50 g-ról 1000 g-ra, ürege 1 ml-ről, 5000 ml-re növekszik. A myometrium, az izmos uterusfal simaizomkötegekből, erekből és kötőszövetből áll. A corpusban és a fundusban a myometriumnak egy vastag középső és egy vékonyabb belső és külső rétege van. A rétegek között nincs éles határ. A vékony belső réteg a nyálkahártya alatt fekszik, és túlnyomóan circularis izomkötegekből áll. Szülés után ez a réteg segíti a placentaleváláskor a nyitott ereket összehúzni. A külső réteg négy lemezből áll, amelyek váltakozóan hosszanti és körkörös izomrostokból állnak. A középső, legvastagababb rétegben az izomkötegek a corpusban egy háromdimenziós hálózatot alkotnak, amely túlnyomóan az uterus felszíne felé párhuzamosan kiterjed és a bő érhálózaton rögzül. Terhesség alatt az uterus gyorsan növekszik, hypertrophizálódik. A simaizomsejtek az eredeti nagyság 7-10-szeresére növekednek. Folyadék raktározódása a kötőszövetbe, elcsúszásokat tesz lehetővé az uterusfal belső szerkezetében. Az uterus növekedését terhesség alatt az oestrogen és progesteron, valamint a nyújtási ingerek stimulálják. A terhesség alatt zárt cervix a szülésnél az aktív (az izomkötegek és a kötőszöveti rostok átépülése) és a passzív (az uterusnyak folyadéktartalmú elemeinek megszaporodása) ingerek hatására a szülésnél kitágul és lehetővé teszik a magzat megszületését. Terhességi valószínűségi jelként a méhtest izom- és kötőszöveti sejtjeinek hypertrophiája, hyperplasiája, vérellátásának fokozódása és a vizenyős fellazulás jellemző. A méhtest megnagyobbodása a különböző terhességi kortól függ. Szülést követően a lepény leválása során nagy mennyiségben szabadul fel prosztaglandin, ami az erélyes méhösszehúzódásokat, s ezzel az erek compressióját és a vérzés megszűnését hosszú időn át biztosítja.

Kóros méh hypertrophia:

A szülést követően a méh elégtelen involutiója (subinvutio uteri) hátterében leggyakrabban a méhfal fokozott megnyúlása (ikerterhesség, polyhydramnion, nagy magzat), a méhfalban elhelyezkedő daganat (myoma), vagy a méhnyálkahártya gyulladása áll. Terápiás beavatkozásként az uterotonikumok adása, szükség esetén a méhben maradt petemellékrészek műtéti eltávolítása szükséges. Kismedencei gyulladásos folyamatok következményeként ugyancsak előfordulhat a méh hypertrophiája. Ascendáló fertőzések (méhen belüli fogamzásgátó eszköz, nőgyógyászati beavatkozások, szülészeti szövődmények), ritkán haematogen terjedés útján kialakuló kismedencei infectiók súlyos, purulens endo-myo-perimetritishez, pyometrához, parametritishez, pelveoperitonitishez, egy- vagy kétoldali adnex-, vagy kismedencei tályogképződéshez vezethetnek.

Szülészet-Nőgyógyászat

Szakterületi elnök:

Prof. Dr. Bódis József

osztályvezető főorvos

Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály

Szerző:

Dr. Novák Tibor

klinikai orvos

SZE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika

Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

A felvétele során a beteg által jelzett szubjektív panaszok ismertetése, alhasi fájdalom, lázas állapot, székelési, vizelettartási panaszok, vérzési rendellenességek, a hüvelyváladék állagának a megváltozása, dyspareunia, dyscomfortérzés- elősegítik a diagnózis felállítását.

Általános vizsgálatok

Megtekintjük a külső nemi szerveket, szükség esetén a hüvelyváladékból tenyésztési vizsgálatra mikrobiológiai mintát veszünk, megítéljük a cervix állapotát. Bimanuális vizsgálattal megállapítjuk az uterus jellegét (felpuhult, tömött), nagyságát, felszínét (sima, egyenetlen), a méh és az adnexumok mobilitását, a mozgatásukra jelzett nyomásérzékenységet. Megtapintjuk a Douglas-űrt, és szükség esetén rectalis vizsgálatot végzünk.

Célzott vizsgálatok

Kismedencei ultrahangvizsgálat során rögzítjük a méh és a petefészkek méreteit, az endometrium vastagságot. Szükség esetén 3D ultrahangvizsgálat, illetve kismedencei CT, MRI vizsgálatokkal egészíthetjük ki a diagnózis felállításához szükséges információkat.