Folyamatosan arra gondolok, hogy mennyire szeretném, ha sikerülne a baba. Ezzel tényleg rontok az esélyeimen?

Ha ez növeli a stressz szintet és ezzel a kortizolt, adrenalint a keringésedben, akkor igen, fiziológiai gát léphet fel.

(Mint bármilyen más stressz esetén; válás, haláleset, munkahely elvesztése, stb.)

én arra gondoltam csak, vajon milyen lesz a babával pl sétálni, vásárolni, élni, stb. én valahogy nem azon voltam, hogy sikerüljön, hanem hogy milyen lehet vele élni tovább.

érdekes a fenti felfogás.

off még utolsónak:

plusz elvileg a tudatalatti nem érti a nem-et..

mayarán vonzásilag úgy hangzik az egész, csak olyan hónapot tud elképzelni, ami a vágyaitól eltér.

az eleje csak feltételesmód, az sem vonz be semmit.

aztán kijelenti hogy ront az esélyein..

Én akkor is reménykedtem, amikor még nem is próbàlkoztunk. De nem borultam ki, ha megjött. Inkàbb úgy voltam vele, hogy ha nem jön meg, az szuper, ha megjön, akkor új hónap, új esély. Hamar összejött.

Nàlam nem jött be a ràgörcsölés negatìv vonzata, nagyon terveztük a picit, össze is jött.