Pár napja pozitívat teszteltem, orvosnál még nem voltam. Hónapok óta tervezzük, hogy szeretnénk babát, de most h megláttam a tesztet totál elbizonytalanodtam, akarom-e én ezt?

Nekem volt munkám, mégis totál kétségbe estem mikor pozitív lett a teszt. Pár nap alatt ez elmúlt és helyére költözött a felhőtlen boldogság.

Beszéljétek át a pároddal, de én is amondó vagyok, hogy nagyon megbánnád ha elvetetnéd, csak azért mert nincs most munkád.

Mindig lesz valami, ami miatt nem tokeletes az idozites.

Ha ezen mulna senki nem szulne.

A terhesseg egyebkent nem betegseg, 9 honapot nyugodtan vegig lehet dolgozni, kulfoldon nem divat ez a tappenzcsalas.

En napi 12 orat dolgoztam fizikai munkat a terhesseg vegeig Angliaban, itt nem irnak ki.

Ugyhogy siman el tudsz menni dolgozni, ezen ne muljon.

Teljesen természetes hogy ebben a helyzetben berezeltél!

Amikor először lett halvány pozi a tesztem csak biokémiai terhességem volt és bár akartuk a babát, totál megkattantam hogy most mi lesz hova rakjuk a kiságyat stb. Persze aztán volt sírás amikor megjött...

Azóta 27 hetes kismama vagyok mindkettőnknek biztos állása van, de senki nem tudhatja mikor üt be vmi! Ahogy előttem írták így senki nem vállalna gyereket (barátnőmnek is mondta az anyukája ha a tökéletes időpontra vár ne várjon mert nem lesz).

A másik én tudom hányszor rágódtam azon hogy mi lesz? Egész nap én leszek a babával, megfogni, etetni peluscsere stb. Hogy mekkora lúzer vagyok, mert még pelust sem cseréltem soha! Mi lesz ha megbetegítem, leejtem stb?! És ami biztos minimum 18 évig még tépelődni fogok számtalanszor. De ha arra gondolok hogy alig várom hogy kibújjon a kislányunk, hogy majd puszilgassam a kis talpát...

Ami fontos: beszéljetek a pároddal lehet eloszlathat minden negatív gondolatot. Rágjátok át magatokat és hagyd hogy megnyugtasson.

Gondolj bele mit éreznél ha elvetetnéd aztán pedig hosszú hónapokig nem jönne össze? Szétmarcangolnád a lelked!

Kettőtöknek kell dönteni szerintem.

Lehet hogy épp azért jött össze a baba, mert végre nem stresszeltél a munka miatt.

És miért baj az, ha a férjed "támogat anyagilag"? (Mondjuk én ezt nem is értem, mi a pénzünket is közösnek tekintjük függetlenül attól, hogy melyikünk kereste...)

Mint már írták, sokan a tervezett baba érkezésekor is bepánikolnak.

Személyes véleményem, hogy jelen helyzetben az abortusz nagy butaság lenne. Amúgy sem pártolom, de bizonyos esetekben meg tudom érteni. Ez nem tartozik közéjük.

Egészésges vagy, megfelelő korban, és szülésig még dolgozhatsz nyugodtan. Sőt, a baba mellett is lehet dolgozni ezt-azt, persze attól függően, hogy mihez értesz.

Szóval az érzéseid érthetőek, viszont szépen gondolj át mindent, és ne az érzéseid irányítsák a döntésed. Mondanám inkább, a döntéseteket, mert a férjeddel ezt együtt kell eldönteni.

És érdemes a későbbieket is átgondolni:

ha most elveteted, és később nem jön össze a baba, hogyan fogod magad érezni?

Illetve a férjed hogyan fogja magát érezni, ugyanis ezzel azt üzennéd felé, hogy nem akarod/tudod magad rábízni, illetve neki is piszkosul fájna, hogy az a baba, aki lehetne, mégsincs...

Bocsáss meg, de egy dolgot azért nem teljesen értek:

azt írod, felelősségteljes vagy, és azt is, hogy a legnagyobb problémád jelenleg az anyagi rész, hogy hogy lesz Neked elég pénzed.

Namármost ha két hónapja nincs munkád, azt azt jelenti, hogy amikor megfogant a babád, akkor már egy hónapja nem volt munkád. Akkor hogy is van ez a felelősséggel?