Meddőségi problémákkal küzdő nők, hogy viselitek az újdonsült lelkes babaprojekteseket a környezetetekben?

Mi 2016.08 óta próbálkozunk, azóta van olyan ismerős, aki a másodikat szüli, vagy épp már a harmadikkal terhes.

Engem nem idegesít a lelkesedésük, hiszen tudom magamról, hogyha végre nekünk is sikerül, le sem lehet majd lőni engem.

Az ő sikerük nem az én kudarcom.

A tanácsaikat pedig meghallgatom, maximum nem fogadom meg.

Nagy létszámú irodában dolgoztam, amikor terhes lettem. Volt 3 kolléganőm akik évek vagy hónapok óta próbálkoztak, lombik vagy betegség.

Majd nem tervezetten, friss kapcsolatból lettem terhes. Borzasztó volt bejelenteni, nyilván a főnöknek és a szobatársaknak mondtam és 5 perc alatt mindenki tudta.

Láttam hogy rosszul esik nekik, olyan viszonyban meg nem voltunk hogy erről mélyen beszéljünk. Került is az egyik. A másik egy munka ügy miatt kifakadt rám, hogy nekem minden összejön. Nehéz volt bármit mondani. Tudtam mi az ok.

A harmadik őszintén örült. Nekik azóta lett is babájuk de ő sem tartotta a kapcsolatot ahogy elmentem tappenzre.

Nehéz ez, és úgy is nehéz ha a másik fél empátiát mutatva nem dicsekszik.

Ne haragudj már, de te milyen is voltál az első próbálkozós hónapokban? Na ugye.

És mielőtt vagdalkozni kezdesz, 4 és fél év után lettem terhes lombikkal. Tudom miről beszélsz, de azt is tudom hogy te is és én is ugyanolyan lelkesek és izgulósak voltunk az első időszakban.

Engem is idegesít, és főleg az idegesít, hogy tudom, hogy akik elkezdenek próbálkozni, azok is 3 hónap múlva már terhesek lesznek.

De mivel nem tudják, hogy mi milyen régóta próbálkozunk, sőt azt se hogy próbálkozunk, így nem várhatok diszkréciót, hisz senki se gondolatolvasó.

Én is ilyen lelkes voltam az elején, de mi nem mondtuk el senkinek, így nem is traktáltam senkit vele. De hát nem vagyunk egyformák, ezt se lehet elvárni mindenkitől, van aki szeret beszélni róla és a fél baráti körrel együtt izgulni minden hónapban.

Értem, de ha ennyire azért nem fontos, hogy gyereketek legyen, akkor miért érzed magad ilyen rosszul a sikertelenség miatt?

Ne érts félre, de nem értelek. 2 éve próbálkoztok, nem fél éve, ilyenkor már mindegy, mit mutatnak az eredmények, ebből a várakozásból láthatóan nem lesz gyereketek.

A kolléganőm ugyanezt játszotta el, vártak és vártak és vártak a csodára, mert minden értékük jó volt és soha semmi problémát nem találtak náluk, de a baba nem jött. 5 év telt el. Persze, ki volt akadva ő is, hogy másoknak sikerül, tiszta idegsokk volt már a végére, mire csak elmentek beültetésre és tessék, lett gyerekük.

Amúgy meg lehet, hogy azóta is várhatnának. Ha nekem 2 év után sem lenne még gyerekem, sz*rnék le mindent és mennék lombikra.

A környezetemben nincs ilyen, vagy legalábbis nem tudok róla, nem kötik az orromra. Viszont a különféle kismamás csoportokban engem is idegesíteni kezdtek. Aztán nekik általában sikerül is 1-2-3 hónapon belül, és osztják az észt, hogy "ne görcsölj rá, egyszer neked is sikerül, stb.". Ezért ki is léptem ezekből a csoportokból, és sokkal jobban érzem magam :)

Elhiszem, hogy ez kellemetlen a számodra, ha valaki élőben ezt csinálja, ők nem tudják, hogy ti régóta próbálkoztok? Én biztosan tuadtnám valahogy, persze finoman, hogy neked ez kellemetlen.