Nem jön a baba már másfél éve. és a legjobb barátnőm tegnap bejelentette, hogy terhes. Borzasztó érzés fogott el, bőgni tudtam volna. Volt valakinek hasonló? Hogyan lehet túllépni ezen?

www.pszichologuskereso.hu

Tényleg nem normális. Kezeltesd a problémád!

Az érzés teljesen normális, természetes emberi reakció. Hogy hogyan kezeled ezt, az a nem mindegy. A 2. válaszoló tanácsát fogadd meg, próbálj magadra koncentrálni, járj utána, mi lehet az oka, hogy nem jön a baba, ha eddig esetleg nem tetted meg.

Gyűlölni pedig végképp ne gyűlöld magad ezért,az nem visz előre! Hidd el, más is van így.

Fel a fejjel, kitartást! :)

két különböző esetet tudok

nő terhes lett

-rokonának nem jött össze a 2. baba, a hír hallattán csak húzta a száját, pár nap múlva már megemésztette és csak annyit jött ki, hogy bosszantó, hogy neki sikerül, nekik meg nem

-bnőjének szintén nem jön össze, ő maximálisan támogatta, segítette, látogatta, kereste mindig a terhes nőt, ott vvolt születésnél, babázásnál és csak annyit mondott, hogy ő belül tudja hogy lesz gyermeke, majd jön, ha akar.

mindkettejüknek lett később

Én pont a másik oldalon állok/álltam.

Nekünk már volt egy lányunk, amikor az egyik baráti pár bejelentette, hogy gyereket szeretnének és próbálkozni fognak. Kb. 1 éve próbálkoztak már, amikor mi is elhatároztuk, hogy szeretnénk egy kistestvért.

Na, most nem kell nagy ész ahhoz, hogy akinek már van egy gyereke, annak valószínűleg nagyobb az esélye arra, hogy még egy gyerkőc összejöjjön. Ergo: valószínűleg nincsen se anyával, se apával probléma a nemzés terén.

Első lányunk 3. próbálkozásra jött össze, a második 5. próbálkozásra. [hónapban nézve!]

Rengeteget beszélgettem a baráti pár hölgy tagjával, sok tanácsot kért, stb..

Kb. 5× volt terhes, de mindegyik baba elment még az első 10 hétben.

Sosem ment el orvoshoz, hogy mi volt az oka. Esetleg, hogy kell-e eü-i kaparást végezni, stb.

Nagyon sajnáltam őket, sok segítséget kértek, hogy feldolgozzák. Minden percben mellettük álltunk.

Aztán egyszer csak pozitív lett a tesztem és kiderült, hogy terhes vagyok a második lányunkkal.

12. hétben jártam, amikor a rokonoknak elmondtuk (addig vártunk) és a 15-16. hétben mondtuk el a barátoknak/ismerősöknek. Első lányunknál se volt másképp!

Attól kezdve hozzánk se szóltak, megszűnt a kapcsolat, mi voltunk a szemetek, és amit még eltudsz képzelni.

Most február végén született meg az első gyermekük. Gratuláltunk nekik, de ránk se hederítettek.

Az egész történethez hozzátartozik, hogy a srác a férjem legjobb barátja volt 15 éven keresztül! És, egyik pillanatról a másikra ez meg is szakadt.

En annyit mondok neked hogy nekem 3 es fel ev telt el mire teherbe estem ,nem mentem pici babak kozelebe utaltam mindenkit lehet hogy nem szep de ez az igazsag ,raadasul sokszor kellett segitkeznem abortusz ugyben mert a baratnomnek mar van 5 gyereke es terhes a 6.-al,

szerintem az erzes termeszetes nekunk kell feldolgozni esetleg kerhetsz segitseget ha gondolod,de ugyis minden a te fejedben dol el.

10+5 km

Teljesen együtt érzek Veled!:( Nagyon rossz szembesülni azzal, hogy "másnak miért és nekem miért nem?!?!?"!

Nekem az segített, hogy elengedtem a kérdést, elfogadtam, hogy még nincs itt az ideje. Ő dönti el, mikor tud-akar jönni, ami azt is jelenti esetleg, én-mi mikor állunk készen a fogadására.

Belegondoltam, milyen jó dolgom is van tulajdonképpen! Élvezhetem a baba érkezéséig az életem a párommal, jövünk-megyünk-bulizunk-nyaralunk- együtt vagyunk. Szabadok vagyunk:) ... Ez az állapot kb. 2 hónapig tartott és megfogant a baba:) És most ennek örülök!

Ne aggódj, jön Ő, amikor itt az ideje!