Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Teherbeesési problémák » Akik évek küzdenek, hogyan...

Akik évek küzdenek, hogyan bírják? Én már nem bírom lelkileg hónapról hónapra végigcsinálni, kezdek teljesen belebetegedni. Hogy lehet ezt túlélni?

Figyelt kérdés

2 év eredménye: 1x volt 2 csík a terhességi tesztemen, akkor csak azért, meg megnéztem, hogy kijelzi-e a tüszőrepesztőt.

Még egy nyamvadt szellemcsíkom sem volt soha.


2 év, sok-sok orvos, sok-sok vizsgálat, 3 inszem, rengeteg vitamin, elkültött milliók hiába.


Nem bírom már tovább, úgy érzem.

Kérlek, mondjátok, hogy nincs még minden veszve, és aki így volt, mint én most, az most már boldog anyuka!


Elmesélnéd a történetedet?


Külön kérem, hogy ne válaszoljon olyan, aki azt írná, hogy megértelek, nekünk se jön össze már két hónapja.


Amúgy nekünk összeférhetetlenség az ok, ami miatt nem jön a baba+ hashimoto, de a pajzsmirigy értékeim jók, csak az anti-tpo nem.



2017. júl. 25. 10:37
1 2
 1/16 A kérdező kommentje:

1. Van jó munkám, szeretem, tervezőgrafikusként dolgozom, van saját irodám, jól meg vagyok fizetve. - Tehát nincs munkahelyi vagy karrier problémám.


2. Csodálatos férjem van, már 9 éve együtt vagyunk - először egzisztenciát szerettünk volna, 2 év jött el az idő, hogy el tudtunk kezdeni próbálkozni.


3. Vannak hobbijaim, sok barátunk van, vannak háziállataink, akiket nagyon szretünk.

2017. júl. 25. 11:02
 2/16 anonim ***** válasza:
57%

Terapeutára van szükséged. Nézd, az nem normális, hogy ne írjon neked, akinek rövidebb ideje nem jön össze. Egyszerűen süt a görcs, az utálat a szavaidból. Csak az a baj, hogy görcsösen semmit nem lehet elérni: görcsbe rándul ujjakkal még egy poharat sem tudsz megfogni.


Igen, tudom: nem lehet "nem idegeskedni, nem rágölcsölni". Igen, nehéz. De nem normális ez a túlreakció, ami mutatsz.


Még mielőtt nekem is nekem rontasz: 38 éves vagyok, házas, gyerek nélkül. Most írjam ide, hogy fogd be a szád, mert tuti nem vagy 38 éves? ha megtenném, akkor lennék olyan, mint te. Mégsem teszem. Két okból. Egyrészt minden eset egyedi, másrészt az életem nem csak ebből áll. S ha már úgy fogom érezni, hogy igen, és mégsem jön össze: örökbe fogok fogadni. Hiszen ha minden kötél szakad, az még mindig járható út.


Egy barátom 43 évesen lett terhes, 7 év orvosi küzdelem és 9 darab beültetett, majd elvetélt magzat után. Pokoli volt neki, de nem volt ennyire ő sem rápörögve, mint te. Ő egy örök példa számomra, az egészséges gondolkodásra, a súlyozásra és a dolgok helyén kezelésére.


Soha nem mondta, hogy ne mondjon semmit az, akinek már két hónapja nem jön össze.

2017. júl. 25. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/16 anonim ***** válasza:
82%

A szüleim 11 évig vártak arra, hogy gyerekük legyen. 3 évig jártak Pestre ('90-es évek elején) eredménytelenül. Anyu mesélte hogy borzasztó volt, meg volt szabva mikor kellett együttlenniük apuval stb. Rengeteg pénzt költöttek el ők is, de semmi eredmény nem volt. A lombikprogrammal nem próbálkoztak, elmondásuk szerint akkor még nehezebb volt elkezdeni, és sok olyat hallottak, hogy beteg baba született.

Minden vizsgálat eredménye rendben volt mindkettőjüknek. Apa mesélte, hogy az egyik orvos aztmondta nekik, hogy külön simán lehetne gyerekük.

Egy idő után kezdték ugymond elfogadni a helyzetet, saját vállalkozást inditottak a munkába temetkeztek. A rokonságban közben sorra születtek a babák, anya szerint ez volt a legnehezebb elfogadni, főleg, hogy volt olyan aki az orruk alá dörgölte.

Végül azért fordult anya orvoshoz mert teljesen rendszertelen lett a menstruációja, majd kimaradt 2 hónap. Apa szerint az orvos majdnem annyira örült annak, hogy lát egy babát mint a szüleim.

Édesanyám 40 évesen szült, a terhessége rendben volt, a szülésnél lépett fel egy kisebb komplikáció, de szerencsére egészségesen születtem meg.


Anyu a mai napig hisz abban, hogy nekik a gyógyvíz segített. Sokat jártak gyógyfürdőbe, egy ilyen nyaralás után lett terhes anyu.

Kérdező, nemtudom hogy ez mennyit segít, remélem egy kis erőt ad a szüleim története neked. Sok kitartást, és mielőbbi babázást kívánok neked és a párodnak.

2017. júl. 25. 11:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 A kérdező kommentje:

Köszönöm, igen, remélem némi lelkierőt fog adni ez a történet.

Sajnos (vagyis inkább szerencsére) aki nincs ebben benne, az ezt nem érti meg, milyen megterhelő ez lelkileg, férjem is nehezem viseli már nagyon. Ismerek más meddőséggel küzdő párokat, ott is ez van.


Szerintem a gyermek utána vágyat eltemetni nem lehet.

Próbálunk mi is élni, koncertekre járunk, moziba, színházba, barátokkal grillezni, de a legnehezebb, mikor még rendesen hülyének néznek, hogy ez megvisel lelkileg.

Igen, megvisel lelkileg! Ahogyan sok más nőt is, aki képtelen teherbeesni, vagy folyton elvetél.


Akiben nincs annyi empátia, hogy ezt felmérje, azt sajnálom.

2017. júl. 25. 11:25
 5/16 anonim ***** válasza:
82%

Mi 3,5 éve próbálkozunk. Volt már 2 sikertelen inszemünk. 2018 szeptemberére van időpontunk lombikra…

Nálunk alacsony a spermaszám mindenféle vitaminra és hormonra már elköltöttünk félmilliót és az én stimulálásim is egy vagyonba voltak már idáig :( Nálam nincs gond de inszemhez kellettek a gyógyszerek és az injekciók.

Szóval áttudom érezni amit érzel de nem ez tölti ki a napjaimat :) Párommal még nyaralni se voltunk soha közösen minden pénzünk ebbe fektettük. Ha másnak nem is akkor örülj annak h jobb az anyagi helyzetetek 👍

2017. júl. 25. 11:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 anonim ***** válasza:
92%

2013 augusztusában kezdtünk próbálkozni. MAjd eljutottunk a kivizsgálásra, ahol annyi derült ki, hogy semmi olyan probléma nincs (azaz nem találtak), ami kizárná a természetes teherbeesést.


3 sikertelen inszemináció után kezdtük a lombikot. Az első lombiknak hatalmas reménnyel vágtunk neki 2016 májusában. Az, hogy az nem sikerült a mai napig is fáj. A második lombikunk sem sikerült, de az jóval kevésbé viselt meg.


2017 januárjában kezdtem a stimulálást a 3. lombikhoz. A beültetés után pár nappal elkezdett görcsölgetni a hasam. Egy napot sírtam, biztos voltam benne, hogy megint nem sikerült. Ráadásul a mellem is fáj feszült, az nekm minden hónapban szokott, mielőtt megjön. A vérvételre úgy mentünk el, hogy azért reménykedtünk, de elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ne úgy kezdje az orvos, hogy sajnálom... Az eredményhirdetésről el is késtünk, úgy telefonált rám az orvos, hogy merre vagyok. Majd azt mondta, hogy hát a jó hírrel nem szoktunk várni... Múlt héten töltöttem be a 26. hetet. Sokszor még most is félek, bár már kezdem élvezni a terhességet, de annyi rossz dolog után hihetetlen, hogy tényleg itt van a kisfiam aki 3 hónap és megszületik.


Ez a mi történetünk. Nagyon vártuk őt, a gondolata mindig jelen volt az életünkben, minden hónapban reméltük, hogy hátha ez lesz az a hónap. Sose adtuk fel. Tudtuk, hogy szülők leszünk, de azt nem, hogy mikor. Én úgy gondolom, hogy szabad szomorkodni, szabad néha kétségbeesni, de mindig menni kell előre. Mi nem akartunk gyerek nélkül élni. Nem azért mert gyerek nélkül nem lenne értelme az életünknek, hanem azért mert szeretnénk átadni, továbbadni valamit, mi így éreztük volna magunkat teljesnek. Ezért elindítottuk az örökbefogadási kérelmünket is. Van határozatunk, de jelenleg szüneteltetni kell az örökbefogadást. Biztos vagyok benne, hogy egyszer még visszatérünk arra is, ha a kisfiúnk elég idős lesz hozzá, hogy megfeleljünk újra az előírásoknak.

2017. júl. 25. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 anonim ***** válasza:
68%

Ne haragudj kérdez, de szánalmas, hogy törölteted a válaszokat. Többnek érzed magad attól, hogy te három éve próbálkozol, felsőbbrendűnek? Végtelenül sértő és megalázó, hogy a nálad szerinted kevesebbet érő, mondjuk csak két éve próbálkozó szerinted nem is ember.

Én hiszek abban, hogy a lelkünknek köze van ahhoz, kinek mikor jön össze. Gondolkodj el ezen.

2017. júl. 25. 11:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/16 A kérdező kommentje:

2 éve próbálkozunk, és nem tudom, miről beszélsz.


Neked nincs jobb dolgod, mint kötekedni?

Szerintem ez a szánalmas. Ha nem érint a kérdés, ne válaszolj, ennyi!


Azért kértem, hogy olyanok írjanak, akik évek óta próbálkoznak, és nem csak 1-2 hónapja, mert más a kettő!


És igen, el vagyo kkeseredve, ezért kértem, hogy írjon 1-2 sorstárs. Mert nem én vagyok gondolom az egyetlen, nekem sem non-stop erről szól az életem, de vannak rosszabb napok, rosszabb ciklusok, amikor rosszabb érzés megnézni a negatív tesztet.


Nagyon szépen kérlek többet ne írj ide!

2017. júl. 25. 11:47
 9/16 anonim ***** válasza:

Röviden a történetünk.8 hónap próbálkozás után,9 hetesen elment a baba,nem fejlődött.(Csoda,hogy megfogant,igy visszagondolva.)Missed ab.Utána 3 hónapnyi kiesett idő,majd több hónap után semmi.Rendszeresen menstruáltam,több magándokinál voltam,minden rendben volt,mert hogy rendszeres menses van,egy darab női hormonteszt sem volt soha...Elköltöztünk,lett új házidokim,akit mindenféle egyéb panaszommal(pl.izomgyengeség,sport ellenére,hajhullás,fáradság,plusz mondtam a vetélést).Csináltatott egy alap Tsh vérvetelt,na ott derült ki,hogy nem autoimmun pajzsmirigy alulműködés,adott gyógyszert,majd endokrinológus(babához 1és 2 között kell lennie a tsh-nak!!!)beállitotta.Még fél év,nem jött a baba.Új melóhelyen egy csajszi ajánlotta az sztk-s dokiját,h unokatesójának sem jött baba,azóta 3 van,mióta hozzá jár.Ő meddőségre kezelt már.Minden leletemet megnézett,PCO-t kizárta és adott clostilbegytet,5.naptól 1×1et,és megfogant a kisfiam!A második baba spontán fogant,szoptatás alatt.

Mindenki azt mondta,h ne görcsöljek,majd jön,ha akar,stb.,hát szerencse,h csak magamra hallgattam,h baj van.És volt,és megúsztam egy újabb vetélést azzal,hogy megtaláltuk a baj forrását.

Gondolj bele,ha alapból 2 egészséges összeillő párnak is 1 évet adnak,hogy sikerüljön,akkor nektek nehezített pályán még kell egy kis türelem.

Gluténmentes és tejmentes étrenden vagy a Hashimotó miatt?IR van?A beeső vércukor is az!Sportolsz(sem túl sokat,sem túl keveset)?Diétázol?Kizártad a jódot teljesen?Tsh mennyi?1 körül van?

Összeférhetetlenségnél minden hímivarsejt elpusztul?Amikor nincs inszem,akkor is együtt vagytok?

Vitaminokat mit szedsz?

Remélem sikerülni fog minél hamarabb!Meg kell küzdeni érte,de meg lesz az eredménye,hidd el!!!

2017. júl. 25. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 anonim ***** válasza:

En csak 6 evet vartam ra! Igazi hullamvasut volt ez ido alatt az eletem. Mikor eldontottuk, hogy johet a baba, kovetkezo honapban megfogant. 8 hetesen missed... Osszeomlottam...

1 evig probalkoztunk mire ujra sikerult. 8 hetesen utes petezsak... Missed ab! Feladtam... Eltuk az eletunket. Dolgoztam sokat, atkepeztem magam teljesen mas teruletre. Eltelt 4 ev. Baba nem jott!:(

Mar az orvosom mondta hogy probaljuk meg a lombikot!

Kozben lett persze csomo kivizsgalas, es tenyleg teljesen egeszsegesek voltunk!

Na az elso lombik nem sikerult, keszultem a masodikra es megtortent a csoda. Spontan megfogant a kislanyunk, aki azota mar lassan betolti a 2 evet. 😍

Egyet mondok, nem szabad feladni! En azt mondtam magamnak akkoriban, hogy sz.rok bele mindenbe, vagy igy vagy ugy de lesz gyerekem. Es latod, akkor jott nalunk is amikor abszolut nem szamitottunk ra.

Amig mindenfele vackot alkalmaztam minden ciklusban, nem is sikerult! Hiaba homeroztem, ovuteszteltem, figyeltem, idozitettem stb nem is jott ossze!

Kitartast kivanok!

2017. júl. 26. 00:01
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!