Tudnátok tippeket adni, hogyan szorítsam háttérbe a sikertelen hónapok kudarc érzetét, és az állandó vágyódást egy babára?

Először is nagyon szépen köszönöm a kedves és megnyugtató hangnemet amit velem szemben alkalmaztatok! Már az első mondatokban éreztem a segítő szándékot, nagyon jól esett ez most!

Az a baj, hogy sajnos a fiammal egymást rantjuk vissza, jobban mondva ő ránt engem vissza, mivel nyilván nem egy 5 évessel próbálok a lelki megpróbáltatásaimról beszélni. De amikor kicsit sikerül elvonatkoztatni erről a témáról, nála tombol a kisteso iránti vágy. Tegnap este óriási fájdalommal tört ki belőle, zokogott, hogy a barátainak mindnek van csak ő nem kap. Mivel hiszünk Istenben, minden este megy az ima a kistesòert, és ő olyankor megnyugszik. Viszont látni öt így, a saját gyermeked aki ilyen kicsi, hogy majd megszakad a szíve, és nem tudsz neki segiteni.... na ez a próbatétel számomra. Természetesen a párom is látja, hogy vivodok, ő lazán fogja fel. Most annyit mondott, ha jövő héten megjön és nincs baba, következő ciklusra kérjek egy vizsgálatot mind a kettőnknek. Ha ez így lesz, és nincs probléma a háttérben, valószínű, hogy megfogadom a tanacsotok és felkeresek egy pszichológust.

Igaz különben a mondás egy nő először mindent megtesz, hogy ne legyen gyermeke, később pedig mindent megtenne azért, hogy legyen!..