Van meg olyan, akit stresszelnek a vizsgalatok, es szive szerint talan a genetikai uh kuvetelevel kihagyna az osszes tobbit?

Én is minden alkalommal frászban voltam a vizsgálatok előtt, de utána mindig jó volt megnyugodni, hogy minden rendben. A kötelezőkön kívül 4-6 hetente jártam a saját orvosomhoz, meg egyszer voltunk babamozin. Hidd el, várni fogod, hogy mehess, pont azért, hogy meg tudj nyugodni, hogy jól van a babád. 🙂

Boldog babavárást!

38hkm

Az első genetikai Uh után úgy voltunk vele, hogy úgysem kötelező csak javasolt a második trimeszteri, simán kihagyhatjuk, hogy mi se stresszeljük magunkat. Végül a nőgyógyász rábeszélt. Nem volt hiába, mert sajnos vettek észre eltérést aminek utána kellett menni. Onnantól baromira nem érdekelt hány vizsgálat van, csak derüljön ki, hogy lehet-e még egészséges a babám...

Hogy hányszor mentünk vizsgálatokra? Pontosan nem tudom, de kb 2-3 hetente kellett menni, főleg UH-ra, illetve genetikai tanácsadásra.

Igen, sokat segített. Főleg, hogy folyamatosan nyomon volt követve, hogy hogyan változik a dolog, így a gyereksebész is fel tudott készülni már születés előtt, hogy mik lesznek a jövőben a teendők (műtét stb), nem csak hirtelen találtuk szembe magunkat egy problémával, hogy aztán még hetekig vagy hónapokig vizsgálgassuk a magyar egészségügyben jól ismert várólista rendszerben, míg maradandó károsodás nem lesz belőle...

A másik egyébként, hogy pl én a második trimeszteri vérvételemről lemondtam, mikor kérdezte a doki, hogy akarom-e. 1 hónappal később rosszulléttel és súlyos anémiával kerültem kórházba. Igazából ezt is jó lett volna tudni előre, hogy elkerülhető legyen, de pont a baba miatti sok vizsgálat okán magamra már nem gondoltam. Kellett volna, mert ezzel is csak magamat szivattam meg.

Következő babánál biztosan nem így csinálom majd.

Az a baj, hogy gond nem csak a genetikai uh-n derülhet ki. Nekem mindkét terhességemnél a 3. trimeszter második felében lett gáz. Most hivatalosan a 30-32. heti UH az utolsó. Hát, ha engem a másodiknál akkor nézett volna utoljára az orvosom ultrahanggal, azzal a boldog tudattal viszem végig, hogy minden rendben, és vagy ért volna egy rohadt kellemetlen meglepetés a végén a fiam méretét és állapotát illetően, vagy esetleg meg se születik élve. A 36. hét után rohamosan elkezdett csökkeni a magzatvizem, méhen belüli retardáció lépett fel. Másfél hét után annyira kevés volt a magzatvíz, hogy a fiam nem csak lemaradt, hanem megállt a növésben. Ekkor mondta a dokim, hogy császár, hálisten már 37+5-nél jártunk. Ha ő nem ultrahangoz minden egyes alkalommal, mikor mentem hozzá, ki sem derül, hogy gond van, a ctg-k jók voltak.

Az első gyereknél 35 hetesen uh-ztak utoljára, hát, ott nem derült ki. 2200 grammos babám született a 38. hétre, és színtiszta mázli csak, hogy nem lett baja.

Tudom, hogy idegesítő a sok vizsgálat, de inkább ez, minthogy baj legyen.