Megtartani úgy, hogy nagyon bizonytalannak érzem az egészet? Tanácstalan vagyok, de úgy érzem, nem kéne?!
21 éves vagyok, terhes lettem. Alapból már az életkorom is gond, plusz még az, hogy egyetemre járok, és eléggé leköt a suli, az azzal járó teendők. Komolyabb karriert szerettem volna, nem azt, hogy gyerek(ek) mellett néha dolgozgatok, és amúgy a családomé vagyok... A másik, hogy a párommal/barátommal nem vagyunk régóta együtt, 8 hónapja csak, ráadásul ebből 5-öt "titokban", mivel tanított engem az egyetemen (mint sima óraadó, szóval nem dékán, vagy ilyesmi), és nem akartunk ebből gondot. És úgy érzem, amíg titkoltuk ezt, sokkal több tűz volt a kapcsolatunkban, most meg sokszor szinte mintha unatkoznék mellette. Emiatt talán, de elkezdtem beszélgetni a volt barátommal (2 éve szakítottunk, gimis szerelem volt). Szülinapomon felköszöntött, és azóta így napközben beszélünk, de úgy érzem, ő többet is akarna. Nem csalom meg vele a barátomat, de mégis törlöm az üzeneteket, amikor találkozunk, vagy nála alszom. Ez a másik, hogy még csak együtt sem élünk. Neki már van saját otthona, én albérletben élek, úgy volt, hogy majd ha lediplomázom, és tisztul az, hol szeretnék elhelyezkedni (BP, vagy otthon, vidéken), akkor majd kapok egy lakást. Ez is aggaszt, hogy ő ugye azt szeretné, hogy költözzek hozzá, mert nagy a háza... De ha esetleg szétmennénk, én itt lennék egyedül egy gyerekkel, bármiféle lakhatás nélkül.
Ő szeretné a babát, én pedig valószínűleg ennek hatására próbáltam magammal elhitetni, hogy ez jó lesz. De minél többet gondolkozom, annál jobban érzem azt, hogy nagyon nem kéne ez még... Pl. eddig szóba sem jött az összeköltözés, és úgy érzem, a baba hatására szeretné ezt, de én nem bírom sokáig senki közelségét, nekem egy együtt töltött hétvége után kell 1-2 nap "magamban". Egy kisbaba mellett erről lemondhatnék, sőt, ott konkrétan mindenről le kellene, amit szeretek. Nem tudom, kész vagyok-e ekkora áldozatra valami miatt, amit még csak nem is akartam, terveztem. Plusz itt van ugye az exem is, az, hogy mindenki szerint csak egy szavamba kerülne, és újra velem lenne. Elgondolkoztam már azon, milyen lenne vele megint, de ha közlöm, hogy terhes vagyok valakitől, tuti nem akarna semmit.
Nem tudom mit tegyek, teljesen szét vagyok csúszva már egy hete...
válasza: válasza:Jézusom, nem! Még jó, hogy úgy kezdtem, hogy "alapból már az életkorom is gond", plusz az, hogy egyetemista vagyok. Tehát nem dolgozom, ami pénzem van, azt a szüleimtől, nagyszüleimtől kapom. Szóval ha esetleg valamilyen csoda folytán lediplomáznék gyerek mellett (nehéz a szak, még úgy is, hogy a legtöbbünknek semmi más dolga nincs az egyetemen kívül), akkor nem lenne hely, ahová visszamehetnék dolgozni. Szóval alapból hátrányból indulnék a munkakeresésnél, mert míg már OTDK-zott, ilyen-olyan kutatást csinált, vagy ERASMUS-on volt, én pelenkát cseréltem, meg babakaját készítettem. Az nem opció, hogy a párom maradna itthon, én meg visszamegyek nappalira, mivel konkrétan ő tartana el mindannyiónkat. Ez a másik, ami aggaszt, hogy manapság még egy többéves házasságot is megvisel egy kisbaba érkezése, a környezetemben is több olyan pár ment szét az elmúlt félévben, akikről azt gondoltam, hogy na ők aztán soha... De mégis. És nem tudom, ha mondjuk másfél év múlva bejelentené, hogy megismerkedett valaki mással, vele szeretne lenni, akkor én mit csinálok?! Költözöm a híd alá, vagy elvárom, hogy a szüleim fenntartsanak nekem súlyos pénzekért egy albérletet úgy, hogy amúgy iskolába nem járok (hiszen ha ennyire akarja a gyereket, abba nyilván nem nyugodna bele, hogy 240 km-re költözzek a gyerekkel együtt)?!
Mert más lenne, ha mondjuk lenne már egzisztenciám, karrierem nekem is, és egy esetleges szakításnál lenne "védőhálóm". De a szüleim már így is rengeteg mindent megtettek nekem/értem, nem tudnám elvárni azt, hogy még akkor éveken/évtizedeken át eltartsanak, úgy, hogy amúgy se végzettségem, se semmim nincs.
Utolsó, szép és jó az te elméleted, de
1. együtt vagyunk már rendesen, és semmi attrocitás nem ért minket (főleg, mert nyilván nem a mi esetünk az első, és utolsó ilyen...)
2. mondta, hogy költözzek hozzá, és esküvőt is szeretne még idén. De nice try.
válasza:Egy erős kapcsolat nem megy szét, csak azért, mert baba jön a képbe.... Aki ilyet kijelent az ássa el magát. Ott már úgy is gond volt, vagy elnyomta egyik másik a valódi érzéseket. Egy baba max osszehozhat 2 embert, nem szetszakit. Lehet ősanyanak csúfolni. Ja plusz, a gyerek miatt mentek szét duma az is csak egy kifogás. Sose haritanam a gyerekre a felelősséget.
Vetesd el, nem való neked ez még.
válasza: válasza: válasza: válasza:Lesz itt még 3.pasi is, nemsokára!
Nem kell neked gyerek, mindenkinek jobb lesz úgy!
Te meg legközelebb mikor farokról farokra ugrálsz, legyen annyi eszed, hogy védekezel! Jaj, tudom ez a gyerek is a kézzel-lábbal védekezés mellett fogant, úgyhogy legközelebb okosabban!
Mi az, hogy farokról farokra ugrálok? Hol írtam bármi konkrétumot a szexuális életemről? De ha ennyire érdekel, hát tessék: 17 évesen veszítettem el az első barátommal (a fent említett ex), miután szakítottunk, másfél évig senki mással nem voltam, még csak nem is kavartam mással, pedig lett volna rá lehetőségem az egyetemi bulik, vagy egy görbe pesti éjszaka alkalmával. A második, akivel együtt voltam, az pedig a jelenlegi párom. Huha, mekkora r__nc vagyok.
Szép és jó, hogyha valaki elsőre megtalálja élete szerelmét, de erre elég kicsi az esély.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!