Miért nem tudtam még mindig túl tenni magam rajta?

Mindig abból indulok ki, hogy a szülő a legjobbat akarja a gyerekének. Ha az én lányom jelentené be most hogy terhes -16 éves- mégsem mondanám neki egy szóval sem, hogy szerintem az abortusz lenne a megoldás. Elmondanám, mivel jár, ahogy azt is, mivel jár ha megtartja a gyereket és azt is, hogy egyesülni dönthet, de barmi is a döntése, mindenben támogatni fogom. Azt gondolom, itt hibáztak a szüleid, hogy nem adták meg az egyedüli döntés felelősségét. De ha vissza nézel, igazuk volt, hiszen már nem vagytok együtt a fiúval. Most itt állnál, 20 évesen, kb nulla végzettséggel, esélyesen munka nélkül, egyedülálló anyaként.

A felelősségről meg annyit, hogy ugyan azt szertik az abortusz ellenesek emlegetni, hogy a gyerek vállalása a felelősségvállalás, ez nem igaz. Az abortusz is felelősségvállalás. Lelkileg pedig tönkre lehet ám menni abba is, amikor a gyerek apja elhagy, amikor nem akarja latni a gyereket, amikor a kicsi felteszi a nekem miert nincs aoukam, vagy engem miert nem szeret az apukám kérdést.

18 évesen nagykorúként nem kellett szülői beleegyezés. Kényszeríteni pedig egy nagykorút két esetben lehet:1, ő maga hagyja, vagy 2, olyan helyzetben van, hogy nincs más választása. Te azt íród, nem volt beleszólásod. Ez nem igaz. Neked kellett elmenni anno a védőnővel beszelni, kétszer is, neked kellett aláírni a műtétei belegyező nyilatkozatot. Lehet szidni a szülőket, de tudatosítani kell magadban, ez a te döntésed volt. Itt jön kelbe a 2. pont: anno olyan helyzetben voltál, hogy nem volt más választásod. Nyilván otthon eltel, iskolába jártál,nem volt jövedelmed. Ergo, nem volt más választásod sem, mint az abortusz. Ellenkező esetben bizony hogy anyadek nyakára szültél volna. Tudatosítanod kell magadban, hoyg itt egyetlen ember felelos: te magad.