Nehéz volt lelkileg egy abortusz?

Én 18 évesen lettem terhes. Fogamzásgátlót szedtem de sajnos vettem be mellé olyan gyógyszert, ami kiütötte a hatását. Nem mentegetőzök én sem, figyelmetlen voltam és maximálisan az én hibám. Viszont tudtam hogy anyagilag és lelkileg sem lennék képes anyává válni. Imádtam a gyerekeket, sajátot is akartam de nem ilyen körülmények között. Nekem sokat segített hogy mondogattam magamba hogy jól cselekszem, ez a helyes az én esetemben.

Azóta született 2 gyermekem, egzisztenciáliasan rendben vagyunk, és az akkori párommal vagyunk együtt most is, de már mint férj és feleség:)

Annyi sok lelkileg sérült, nélkülöző gyermek van a világon, a tiédnek azzal teszed a legjobbat ha nem hozod a világra.

Szerintem tök jó,hogy felismered magadban az érzéseket, és nem nyomod el őket. Az biztosan sokat segít, ha van valaki,akinek beszélhetsz erről (és nem tanácsot ad, hanem meghallgat). Nekem abortuszom nem volt, de korai vetélésem igen, és rengeteget jelentett hogy volt pár személy akinek minden érzésem/gondolatom elmondhattam, és nem ítéltek el értük, "csak" meghallgattak és ott voltak.

Anyukádra, testvéredre, barátnődre számíthatsz ilyen szempontból?

Én 20 voltam akkor kezdtem egyetemen, nem védekeztünk rendesen mindig de amikor termékeny voltam naptár szerint mindig volt óvszer. Tanultam az esetből azóta rendesen védekezünk, párom szerencsére azóta is velem van.

Őszintén szólva én megkönnyebbültem miután vége lett. Egészen addig nem értettem mi van ijedt voltam és csak annyit tudtam hogy nekem ez most nagyon nem kell, egy pillanatig sem örültem a dolognak akkor, pedig gyermekkorom óta egy rendes kis családot szeretnék, de nem az volt a megfelelő pillanat