Miért kell minden abortuszos kérdésnél felajánlani az örökbe adást?

Erre énis kiváncsi lennék!

ugyanis ha valaki abortusz mellet dönt akkor azt valami okból teszi nem azért mert utálja a gyerekeket! de nemtudom miért kell egyböl irni hogy add örökbe.. ha valaki megakarja szülni általában magának teszi, jó vannak kivételek is...

Mert mindig vannak olyan válaszolók akik mintha valami személyes ügyük lenne játsszák a Teréz anyát .

Nyilván tisztában van a lehetőségeivel az aki nem tudja kihordani a terhességet ,végül is a Csvsz . kellő felvilágosítást ad . Szerintem mindenkinek a legszemélyesebb magánügye miként dönt ,ez nem tartozik senki másra csakis rá és a párjára . Nem fer pálcát törni valaki felett akiről nem tudjuk miért hoz meg egy bizonyos döntést .

3-nál a pont!!örökbeadás= esély annak a kisembernek egy szerető családban felnőni és boldog életet élni.

abortusz= esély 0%,tudjuk,hogy miért. és nyugodtan pontozzatok le,de akkor is ez az igazság.

2-dik akit nem érdekel az ne kérdezzen.

Néha már azt veszem észre az is baj, ha az ember leír valamit amivel nem foglal állást csak válaszol de másnak nem tetszik már beleköt.

Sajnos a negatív válaszokat is el kell tudni fogadni itt meg az életbe is.

Nézd Kérdező, engem nem zavar, ha valaki felveti, felajánlja, feltéve, ha legalább részben erre vonatkozik a kérdés, vagyis, hogy a terhes nő mit csináljon.

Zavaró az, ha valaki ezt elváró stílusban adja elő, vagy ha az adott kérdésben teljesen irreleváns, mondjuk valaki konkrétan az abortusz folyamatára, vagy díjára vagy akármire kérdez rá, és ott írja be valaki hogy "addörökbeee" - pontosan tudva, hogy abszolút nem a kérdésre válaszol.

Én egyébként két okból nem írnám, az egyik, hogy nem tartom igazán jó alternatívának amíg van más lehetőség is, a másik, hogy eszembe sem jutna felvetni, hogy még az hozzon áldozatot másoknak - "a sima abortusz helyett adhat egy óriási ajándékot a társadalomnak és nem utolsó sorban az örökbefogadó szülőknek, ahogy írták az előbb - aki eleve egy rossz, kiszolgáltatott, nyomorult helyzetben van, miközben pontosan tudom, hogy mindazért, hogy így fel kell vállalnia a terhességét önmaga és a nyilvánosság előtt, így fel kell vállalnia a terhességgel járó lemondásokat, így fel kell vállania a terhesség és szülés nagyobb kockázatát az első trimeszteres AB-hoz képest, hogy a párja további hónapokig tökéletes bizonytalanságba marad és erre rámehet a kapcsolatuk stb - nem tudok adni a világon semmit. Ezt én - ha csak nem magából a nőből jön valamilyen lelkiismereti vagy szociális indíttatásból - kihasználásnak érzem, egy olyan dolognak, hogy az eleve rosszabb helyzetben lévők kerülnek még rosszabba azért, hogy az eleve jobb helyzetben lévőknek még jobb legyen.

Szóval túl azon, hogy magam nem tartom általában jó ötletnek az örökbe ADÁST, még van egy erős lelkiismereti gát is bennem, hogy valakit erre próbáljak agitálni. Pont ahogy a fél veséjét sem darizza senki vadidegen élő embereknek, pedig az adott esetben tényleg az életben maradáshoz kellene neki. De milyen alapon várnék el bárkitől komoly áldozathozatalt, ha pontosan tudom, hogy soha, semmi módon nem tudom honorálni azt?

De mondom, a megemlítéssel, felajánlással semmi bajom, az elvárással van.

Én meg ezeket a kérdéseket nem értem, amik így kezdődnek, hogy "miért kell..."

Miért? Erre most milyen választ is vársz pontosan? Ahány ember, annyi álláspont és annyiféle indíttatás egy-egy kérdés alatt.

Ugyanezt a kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy egyesek "miért NEM ajánlják fel az örökbe adás lehetőségét?" Mindegyik kérdés céltalan, semmi értelme.

Én nem szoktam örökbe adást ajánlani, de hogy miért nem? Mert semmi közöm hozzá alapvetően. Ahogy ahhoz sem, hogy ki kívánja elvetetni a saját gyerekét. Én egymagam úgysem változtatom meg a világot, azt meg mérhetetlenül álszent dolognak tartom, hogy én itt, a gép előtt ülve okoskodok és bíráskodok más élete felett, míg egy percig sem tudom és még csak nem is sejthetem, hogy a kérdező milyen életkörülmények között él, hogyan szocializálódott, milyen értékrend alapján éli az életét, milyen testi, lelki, pszichés állapotban van stb.

Amúgy szerény véleményem szerint lélektanilag az örökbe adás még az abortusznál is nehezebb, bár ezt sem tudhatom pontosan, hiszen sem abortálni, sem örökbe adni nem lennék képes a saját gyerekemet. De ez én vagyok. Hogy más mindezt hogy éli meg, hogy gondolja, azt nem tudhatom és semmilyen szinten nincs hozzá semmi közöm.

Az abortuszos kérdéseknél mindig az anyáról próbálok írni, hogy mi vár rá lelkileg, vagy hogy hogyan tudná minél könnyebben feldolgozni a történteket stb. De ebben sem vagyok szakértő, így ezen a téren is legfeljebb találgatni tudok.

Más meg a fent leírtakat hülyeségnek tartja és ő akkor is ajánlani fogja az örökbe adást, mint alternatívát, mert számára az a humánusabb és a kivitelezhetőbb megoldás. Ezzel semmi bajom nincsen, ha ő így gondolja nem csak hogy elfogadom, de valahol még meg is értem. Ennyi a története az egésznek, ezen kár pörögni és eljutni a témában odáig, hogy egyáltalán ez a kérdés megszülessen.

Mert az is lehetőség-

Csak akiben érlelődik az abortusz, az valószínűleg nem szeretné 9 hónapig hordani a nem kívánt gyermeket, pláne hogy nem egy boldog gyermekvárás időszak lenne.

Meg hát sok terhesség nem is könnyű, aki nem szeretne nem tudja vállalni, az nem is akar szenvedni sem... (3-5 hónapig rosszullétek, egészséges életmód, amire lehet hogy nincs is pénz, alak megváltozása, olykor elhízással...)

Szerintem nehezebb elválni egy frissen született bébitől, mint egy alaktalan embriótól...