Mi a helyes döntés az alábbi szituációban? Komoly etikai kérdésben kérek tanácsot.

Több olyan betegségem van, amire a hajlamot örökölni lehet (IBD, asthma, allergia, PM-alulműködés). És van, ami dominánsan öröklődő (PCOS). Nem vészes külön-külön egyik sem... de akár lehetne is az.

Tehát pl szinte biztos, hogy ha lányom lesz, akkor ő is PCOS-es lesz... senkinek nem kiívánom a baba utáni vágyakozást, várakozást, csalódásokat... főként nem a saját gyerekemnek, mégis küzdök érte, hogy legyen... pedig tudom, hogy as sok szarságból ő is fog kapni.

Egy kisfiam van. Nyilván hajlamos lesz az elhízásra, cukorbetegségre, szív- és érrendszeri betegségekre (ahogy én is "hoztam" ezt otthonról és a párom is), sajnos van esélye, hogy bélbeteg lesz, és most nagyon figyelünk, hogy a pollenallergia ne csapjon át asthmába... azt nagyon szeretném elkerülni, mert még emlékszem rá, milyen fulladni, gyógyszereket szedni, többiekkel nem tudni játszani...

Persze vannak ezeknél sokkal, de sokkal súlyosabb betegségek, amik mellett biztos nem venném ennyire "könnyedén" a dolgot... nekem az volna a döntő, hogy mennyire lehet együttélni vele. életet veszélyeztet közvetlen, vagy "csak" életminőséget ront, közvetve veszélyeztet.

HELYES döntés nincs, ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie.

Az 50% nem azt jelenti, hogy két gyerek esetében az egyik garantáltan beteg lesz, hanem, hogy minden egyes gyerek esetében elöfordulhat a probléma. Elöfordult már olyan, hogy egy párnak 90% valószínüséggel beteg gyereke kellett volna születni, ennek ellenére 6 egészséges gyerekük lett, meg olyan is, hogy elvileg 10%-os eséllyel született 4 beteg gyerekük - szóval ez csak matematikailag az adott %, a valóság ettöl nagyon eltérö.

Emellett nagyon nem mindegy, milyen betegségröl van szó, a gyerek életét mennyire korlátozná be.

A kérdésedet úgy kellene megközelíteni, hogy egyrészt ha beteg gyerekkel lenne terhes valaki, akkor vállalná-e ennek ellenére öt, vagy nem. HA eleve biztos lenne benne, hogy "beteg gyerek nem kell", akkor az egyetlen etikailag helyes döntés a maximális védekezés, azaz sterilizálás lenne. Ha a beteg gyerek "vállalható", akkor a kérdés az, hogy a gyerek érdeke mi lenne. Ha a betegség miatt képtelen lenne önálló életre, akkor jobb lemondani a gyerekválallástól, ha csak kisebb mértékben bekorlátozza az életét, akkor vállalható, de bele kell kalkulálni, hogy nehéz így vállalni a gyereket, részben a környezet hozzáállása miatt, részben pedig a nagy(obb) lelki megterhelés miatt.

Nekem az lenne a legfontosabb, hogy a gyerek érdekei mit követelnek, olyan gyereket, akinek a betegség miatt az élete erösen bekorlátozott, akár testi, akár pszichikai szempontól, nem vállalnék, amennyiben elkerülhetö a dolog. (Ilyen esetben - ha a gyerek súlyosan károsodott -, az abortusz is indokolt a szememben.)

Én szélsőségesnek számítok bizonyos értelemben, mert beteg gyereket is vállaltam volna, életnek tekintem a magzatot, sőt az embriót is, de mások döntéséről nem formálok soha véleményt. Mivel szerencsére egészséges a gyerekem, nem is lenne fer.

A magzati vizsgálatok, néhány betegségtől eltekintve, nem tudják pontosan megmondani, hogy beteg-e a gyerek, csak valószínűséget állapítanak meg, például 1:6000. Arról nem is beszélve, hogy születés után is bármikor megbetegedhet, megsérülhet vagy merokkanhat bárki, ezt teljesen kizárni nem lehet. Ugyanakkor a legnagyobb dilemma ilyenkor, hogy mi lesz a gyerekkel, ha mi már nem leszünk.

Én megmondtam a férjemnek, hogy nem lennék képes elvetetni a gyerekemet, csak hogyha 100%-ban megállapítják, hogy életképtelen. Nekem ez a döntés jön belülről, mást nem tudok vállalni. De nem hősködöm ezzel, csupán elfogadom. Azt, hogy belőled milyen döntés jön belülről, csak te tudod.

Ez nagyon komoly és nehéz döntés. Az sem mindegy, milyen betegségről beszélünk, milyen lenne a gyermek élete, ha örökli.

Nálunk a férjem asztmás, és mivel a családjában halmozottan előfordul ez a betegség, várható volt, hogy a gyermekeinknél is kialakul. 3 gyermek közül kettő asztmás lett, de az első sokk után már úgy állok a dologhoz, hogy ennél nagyobb bajuk az életben ne legyen. Ha kinövik, akkor jó, ha nem, akkor is élhetnek teljes életet (ahogyan most is azt teszik) a gyógyszer mellett is.

"Olyan betegség esetén szakíttatnám meg, ami a gyereknek fájdalmat vagy kellemetlenséget okoz."

azért ez elég durva így... ezek szerint, ha előre tudható lenne, akkor egy inzulinfüggő cukorbeteg babát is elvetetnél? vagy egy lisztérzékenyt? vagy egy bélbeteget?