Akinek volt abortusza, annak a további élete hogyan alakult? Lelkiek, gyermekek, párkapcsolat?

Szia, nekem volt abortuszom, borzasztó érzés volt, én szerettem volna de az akkori barátom ellenezte egyedül meg nem tudtam volna felnevelni 17 éves voltam, azóta külön vagyunk most boldog párkapcsolatban élek és van egy tündéri 8 hónapos kislányom.

Nekem nem volt nehéz teherbeesni abortusz után, viszont veszélyezetett terhes voltam 20-dik héttől és valószínű hogy az abortusz miatt mert tágítottak stb...Lelkiekre pedig nagyon lelkiismeret furdolásom volt. Nekem nagyon rossz döntés volt annó.

19 évesen volt abortuszom.

21 évesen jöttem össze a férjemmel, 25 voltam amikor házasodtunk, és a 29. szülinapom előtt 1 hónappal szültem a fiunk.

Most már 4,5 éves, boldog család vagyunk.

A múltat lezártam, egy alkoholista játékfüggőtől estem teherbe (nem pontosan szedett) gyógyszer mellett. Amint kijöttem a kórházból, el is költöztem tőle. Akkor még nem volt csak egy szakmunkás végzettségem, olyan szakmával, amit nem lehet gyerek mellett csinálni egyedülállóként. Megtanultam a "leckét", amit az élettől kaptam.

Lelkiekben sosem gyötört, mert ez volt az egyetlen megoldás, hogy ne legyen csőd az életem. Mivel szüleim nincsenek, tesóm sem volt fényes helyzetben, így magamra maradtam volna. 0 pénzzel, 0 háttérrel nem volt más választásom (és az apuka is 0 támogatást adott volna - mindenben).

SZóval nem, egy pillanatra sem bántam meg. Azóta sem.

Most itt vagyok 33 évesen, egy fantasztikus kisgyerekkel, kiegyensúlyozott boldog házasságban. A házunkat gyakorlatilag hónapokon belül végtörlesszük, stabil állásom van, jogsim, autóink, nem kell hó végén a családi pótlékra várnunk...

Ja, és amikor terveztük, az első hónapban megfogant a fiunk, és tökéletesen egészséges, problémamentes terhességem volt, gyors szülésem.

16 éves voltam. A barátommal az abortusz után kb 4 hónappal szakítottunk, nagyon megromlott miatta a kapcsolatunk. Nem azért, mindketten szerettünk volna gyereket, csak miután megtörtént már nem tudtam úgy szeretni. A szüleimmel is megromlott a kapcsolatom (ők akarták az abortuszt)

Nem sokkal később új párkapcsolatom lett. Mára már a férjem :) Tud az első terhességemről, már akkor is barátok voltunk.

Harmadik próbálkozós hónapban terhes lettem. Sokat gondolok az első babára, fejben tartom, hogy épp hány éves lenne, de mivel nagyon fiatal voltam mára már értem a szüleim döntését. Sokkal nem lett jobb a kapcsolatom velük, anyámmal szoktam néha beszélni.

21 évesen volt abortuszom. Felelősségteljes, átgondolt döntés volt, éppen ezért semmilyen negatív lelki hatása nem volt. Tudtam, hogy ez az egyetlen járható út, valójában gyorsan intézkedtem, hogy mihamarabb essem túl rajta.

Pont annyiszor jut eszembe, mint a mandulaműtétem. Most 35 éves vagyok, a férjem tud róla. Jó házasságban élek, két kisgyermek édesanyja vagyok. Azóta talán még jobb döntésnek érzem, ugyanis mindez most nem lenne, ha akkor a megtartás mellett döntök, bár fel sem merült mint opció. Az akkori barátom nagyon zűrös alak volt, szakítottam is vele az abortusz után.

"Volt-e problémája a további fogantatással?"

Nem, 3 gyerekem született, már nagyok.

"Megváltozott-e a párkapcsolata férjével, barátjával?" Nem, márciusban lesz 30 éve, hogy együtt vagyunk.

"Lettek-e lelki problémái?"

Abszolút nem, legalábbis tartósan. Adott szituban nagyon rossz volt, de elmúlt.

"Változott-e bármi az életében?"

Semmi az égvilágon.

"Az abortusszal sikerült-e a gondjait megoldani, vagy később kiderült, hogy mégsem a helyes döntés volt?"

Probléma megoldódott, abban a helyzetben csak az lehetett a jó döntés.

"Nehezítette-e a későbbi gyermekvállalást?"

Mint fentebb írtam, kis mértékben sem.

Ezzel csak egy probléma van, utolsó.

Kb.ezek a.lehetőségek:

- a nő átgondolta, úgy érzi, jó döntés az ab, és valóban nem bánja meg a jövőben

- nem gondolta át kellőképpen, győzött a kezdeti sokk vagy kényszerítették a szülei, párja stb

Valószínűleg nagyon megbánja és jó eséllyel soha nem dolgozza fel, de kénytelen együtt élni a tudattal.

- megfontolt döntést hozott, akár évtizedeig boldogan él a későbbi családjával, nem is gondol a korábbi abra, de egyszer csak történik valami, ami padlóra küldi.

Senki sem tudhatja előre, melyik kategóriába tartozik. A nagynénémnek pl.21 évesen volt abortusza. Férjnél volt, volt már egy 2 éves lánya és úgy gondolta, elég egy gyerek, karriert akar építeni. Egyszer említette nekem, hogy volt abortusza. Megdöbbentem, de ő kinevetett, mert csak egy 7 hetes embriót vetetett el, az nem a gyereke volt. 50 éves volt, mikor a lánya boldogan adta át az unokája ultrahang képét. A radikális ab pártoló nagynéném néhány nap múlva kb.idegösszeomlást kapott, azóta is pszichiáter ír neki nyugtatókat. Az a szörnyű, hogy az azóta 2 éves unokájának szokta mondogatni, hogy neki is lenne egy most 29 éves gyereke, ki tudja, fiú vagy lány lenne-e.

Akiknek abortusza volt: Mit nem bántatok még? Hogy megölettétek a saját gyereketeket? A szüleitek kényszerítettetek? Egyedül maradtatok? Nem volt jó az anyagi helyzetetek?? Örökbe adás? Azt gondolom nem vállaltátok, az abortusz egyszerűbb volt, hát persze...

És pár évvel később meg szültök egy másikat. Ő már kell???

És ti anyának merítek magatokat nevezni?!! Aki egyszer elvetet egy kisbabát, nem érdemel másikat!!!