Létezhet ilyen? Többi lent.

Miért ne létezhetne? Mi a hihetetlen? Hogy valaki nem akar (alsóhangon) minimum 50 milliót költeni valakire, aki kicsiként folyamatosan bőg, ordít (később ehhez még a hiszti is társul), pukiszagú, a kedvenc ruháidat is képes tönkrevágni 10 másodperc alatt egy hányással? Aki kamaszkorában elhord mindennek, szemétnek titulál mert nem engeded véghezvinni élete baklövéseit, és cikinek érzi, ha veled kell mutatkoznia az utcán? Persze persze, megéri valakinek ezt bevállalni, mert tényleg rengeteg örömöt is hordoz magában az anyaság (már ha éppen nem vagy a szülés után 3 évig depressziós és nem azon gondolkozol, mi lett az életeddel, terveiddel). De szerintem senkinek nincs joga ítélkezni, mert valaki nem akar egy ilyen terhes magára venni egész életére...

Lehet gyerek nélkül is teljes életet élni, sőt. Senki nem tartozik magyarázattal, hogy mit miért tesz/nem tesz. Sokkal jobb szerintem, ha valaki TUDATOSAN nem vállal gyereket, mert tudja magáról, hogy nem lenne jó szülő. Szemben azokkal, akik szülik őket a CSOK-ra, meg a társaira.

Pedig vann ilyen, és hidd el, hogy ezek a párok legalább olyan boldogok, ha nem boldogabbak, mint sok családos, ugyanis ez egy általuk választott út, az ő döntésük. Míg sokszor a családalapítás nem döntés kérdése: egyszer csak jön a gyerek és vele minden, amire a pár adott esetben nincs felkéazülve. Aki azt mondja, hogy ezek a párok boldogabbak, mint a tudatosan gyermektelenek, az vagy naiv, vagy hazudik, mert így könnyebb a lelkének.

De ez olyan, hogy én meg az nem tudom elképzelni, hogy egy pár egyetlen, mindenek felett álló magasztos célja a szaporodás legyen, mindegy, hogy megvannak-e az úgymond adottságok. Azt meg, amikor valaki 3-4-5-6 gyereket csinál, azt meg végképp nem, mert ezt már minőségileg nevelni egyes ritka kivételtől eltekintve lehetetlen.

Nem vagyunk egyformák, de azt kijelenthetjük, hogy sokkal nagyobb önzőség önmagunk szórakoztatására gyereket vállalni instabil anyagiak közé, mint egy stabil életbe nem vállalni gyereket. Utóbbival ugyanis senkinek nem okozol kárt, előbbiből viszont láttunk már számtalan rossz dolgot kisülni.

Persze hogy létezik. Sok ismerősöm nem akar gyereket, ami azt illeti egyre többen döntenek a végleges gyerekmentes élet mellett.

Van aki csak kitolja amíg lehet, hogy még élvezzék kettesben az életet a párjukkal amennyit csak lehet, és van aki egyáltalán nem akar.

Például mi sem akarunk gyereket a férjemmel. Nem vágyunk rá, és nem is nekünk való a gyerekes élet. Túl sok vele a nyűg, macerás. Mikor megkérdik, sokan egyenesen faggatóznak, miért nincs még gyerekem lassan 9 év után sem, és rákérdezek, hogy minek kellene hogy legyen? Vagy egyszerűen közlöm, hogy mert nem szeretnénk, nagyon fura dolgokat mondanak az emberek.

Pl hogy hát akkor ki nyitja rám az ajtót öreg koromban? Egy merő ÖNZÉS!!!!= Kösz nem.

Vagy hogy akkor minek vagyunk együtt? Mert pl nem kell egy 3. személy ahhoz, hogy szeressük egymást, azért... Idióta kérdés.

Vagy hozzánk vágják, hogy önzők vagyunk. Kivel szemben? Egy nem is létező valakivel szemben hogy lehet önzőnek lenni? Erre a kérdésre viszont már nem tudnak mit mondani, vagy támadnak tovább hülyeségekkel, de egyetlen épeszű érvük sincs az ilyen beszólogatóknak, hogy miért kellene gyereket vállalni annak aki nem akar. És még sorolhatnám a sok ostobaságot amiket már a fejemhez vágtak.

Amúgy is sok a kötelező anyagi teher gyerek mellett, mert ugye igencsak drága ha csak nem teszkós parízerrel akarod etetni. Mi viszont szeretünk magunkra költeni, nem azért kelünk korán, és dolgozunk, hogy abból a pénzből kvázi semmit se tudjunk élvezni mert a gyerekre kell. Plusz stresszforrást generál, háttérbe szorítja a kapcsolatokat. Nem ok nélkül megy szét a legtöbb kapcsolat/házasság gyerekvállalás után 1-6 éven belül. A legtöbb ismerősöm már az előtt szétment a párjával mielőtt oviba került a gyerekük. Volt nem egy olyan ahol fél, 1 évvel a gyerek születése után már nem voltak együtt..., holott gyerek előtt 5-8 évekig legalább. Macerás az egész nagyon. Nem mindenki vágyik erre, inkább a kötetlenebb, szabadabb utat választja, vagy karriert szeretne építeni és a munkára koncentrál, netán utazni szeretne, ne adj isten kettesben érzik jól magukat a szerelmükkel. Minek nehezíteni az életet ha nem vágynak rá? Csak mert a többség gyereket vállal, már menni kéne a tömeg után vakon? Társadalmi elvárásból, rokonok, család elvárásai miatt bevállalni mert pl a szülők unokát követelnek? Kizárt!

Szerencsére nem kötelező, bár a kormány nagyon próbálja erőszakosan lenyomni mindenki torkán, hogy vállaljanak. Pedig ez határozottan mindenkinek a legbelsőbb magánügye. Orbánka inkább megtaníthatná a kölkét arra, hogy hogy néz ki a szemetes, hogy ne az út szélére dobja a szaros pelenkát.

Teljesen normális, ha valaki nem akar. Nem mindenkinek kell a boldog élethez gyerek. Vannak akiknek anélkül is megy.:) Sőt, attól boldogabb az életük, hogy nincs utódjuk.

9. Túlgondolod és belemagyaràzol .

Mi a tesómmal és a szüleimmel összetartó csalàd vagyunk, sok szeretetet és törődést kaptunk, a szüleink pl mai napig együtt vannak, 36 éve!!!Szeretnek minket. Mégsem akar egyikünk se gyereket. Èn meghàzasodtam, mert vàgytam egy pàrra és szerelmes lettem. ő tàrsra sem vàgyik.

Egyszerűen csak vannak akik úgy érzik, hogy a gyerek túl sok macera. Jobban szeretnének kötetlenebbül, szabadabban élni. Ennyi. Minden olyan pàr akiket ismerek és így döntött, normàlis csalàdból való, szimplàn csak nem akarnak egy plusz olyan terhet a nyakukba venni amit nnem kötelező.

Teljesen felesleges a múltban keresni az okokat. Ismerek 3 gyerekest akit vertek a szülei, hàt ő is üti a gyerekeit. Nem döntött úgy hogy mivel nem kapott elég szeretetet, nem csinàl gyereket. Helyette csinàlt 3 jó eséllyel lelki nyomorékot- szülőgyűlölőt. A fia màr 10 éves. Mondta, hogy alig vàrja a 18- at és elhúz onnan , vissza se néz soha.