Akiknek volt, megbánták az abortuszt? Akik pedig mégis megtartották a babát úgy érzik jól döntöttek?

Nem bántam meg. Az ember a JÓ döntéseit nem bánja meg. Én foggátló szedés mellett lettem terhes, pedig kicsit sem akartam, és nem akarok most se gyereket, így nem is volt kérdés az abortusz. Olyan szempontból megviselt, hogy tényleg rendesen, leírás szerint, pontosan szedtem a gyógyszert és mégis terhes lettem és műtétre kellett mennem.. Oké, hogy kis műtét, de akkor is, az ember nem szívesen megy műtétre, legyen az bármilyen is.

Szóval ez a része megviselt, nem hittem el, ráadásul más megszakítással "védekezik", mégis én, aki rendesen védekezett megy abortuszra.

De hát ez van, nem volt mit tenni, túl vagyok rajta hálistennek, megkönnyebbültem, de nem mondom h nincs bennem para, hogy mi van ha megint peches leszek.. De most gumit használunk a férjemmel.

Érdekes nekem egyetlen egy barátnőm sem bánta meg az abortuszt, sőt a mai napig vallják, hogy jó döntést hoztak. Továbbá több olyan embert is ismerek munkámból kifolyólag, akiknek volt abortuszuk és egyik se bánja. Túlnyomó többségben NEM bánják meg az emberek a jó, alaposan átgondolt döntéseiket és nem kivetel ez alól az abortusz sem. Én sem bánom egyetlen percig sem, soha nem gondoltam rá a műtét után, tudom h az volt a helyes döntés a helyzetemben és ennyi.

16 évesen pedig valóban marha nagy karrier lehet a büdös semmire, anyuciek nyakára szülni...

Nem bántam meg.

Lelkileg nehéz volt akkor és előtte, de abban a helyzetben ésszerű döntés volt. Rengeteget sírtam miatta, valószínű ezzel (is) tudtam feldolgozni. Ha akkor megszületik az a baba, nagyon nehéz lett volna anyagilag, a szüleimmel sem tehettem meg, hogy a nyakukra szülök.

Azóta eltelt nagyon sok év, 2 csodálatos gyerekem van, akik már megfelelő körülmények közé, tervezetten születtek.

Ez a megbanas -nem megbanas egy erdekes dilemma.

En azt erzem, hogy nem az a legjobb szo ra, h megbantam, hanem az, hogy azota valami megvaltozott, semmi sem olyan mint elotte. Ha eszembe jut, igyekszem megmagyarazni magamnak h ez akkor ugy volt jo dontes, ahogy volt. De ha igazan meg tudtam volna bekelni vele, akkor nem kellene allandoan magyarazkodni magamnak , nem? Ez valahol erzem hogy fura. Ugyh ne szamits ra, hogy majd idovel “kihevered” es teljesen semmis lesz, mert nem. Ha valaki megkerdezne, azt mondanam hogy nem bantam meg. De igy is, sok ev utan is bant a dolog. PersZe nem napi szinten, de azert szivas. Pszichologushoz jartam egy idoben, es akkor tudatosult bennem h kvazi elpusztitottam valakit, aki elhetett volna, es hogy ilyenkor normalis a gyaszreakcio.csak sokaig ezt nem vallottam be sajat magamnak se, probaltam ugy tenni mintha semmi se tortent volna. Most mar tudom, mi tettem es megtanultam vele egyutt elni. Allitolag sokan vagyunk igy, mi nok ilyen cipoben, hogy nem szamit hogyan magyarazzuk agyon, hogy miert volt jo dontes, akkor is egesz eletunkben valahol megszenvedjuk.

Nők az abortuszról:

[link]

pr Péld 24,11-12

Mentsd meg, akiket meghalni visznek, hozd vissza, akik úton vannak a halálba! Hogyha azt mondod: „Hisz nem tudtunk róla!”, aki a szíveket vizsgálja, az látja. Aki a lelked fölött őrködik, az tudja, és a tette szerint fizet az embernek.

Kiv 23,7

"Ne öld meg az ártatlant és az igazat!"

Jer 1,5

„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek"

Zsolt 82,2-3

„Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet? Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek.

Gal 6,9-10

Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel (...)

Iz 45,9-12

Jaj annak, aki azt mondja apjának: „Miért nemzel?” és az asszonynak: „Miért szülsz?”

Zsolt 106,37-42

Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket, tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek.

Mt 25,40

A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.