Mit tudok tenni, ha megmagyarázhatatlan rosszullét tör rám minden éjjel? Rettegek az éjszakáktól, nem bírok már fizikailag semmit nappal és nem vesz senki komolyan.
A terhesség legvégén vagyok. A 36.hétig problémamentes voltam. Utána jött a magas vérnyomás, de nem gyógyszereztek, nem igazán volt magas, csak alulról nyalta a 140et. Aztán egy nap nagyon felment, kórházba kerültem, de ott panaszmentes voltam, 3x1 dopegyttel szinte egyből. Ezután amint kikerültem onnan, elkaptam az eddigi életem legdurvább influenzáját. Magas a fájdalom-és szenvedésküszöböm, sokmindent átéltem életemben, de ez kemény volt. Talán végre jobban vagyok. Ezalatt 4x mentünk be soron kívül a terhesambulanciára, mert hol a vérnyomásom ment gyógyszer ellenere is fel, hol panikrohamot kaptam attól, hogy nagyon rosszul voltam és a baba vajon hogy van, illetve a küzdelem a lázzal, szétszakadó fejjel, erős, ugatós köhögéssel görcsöket okozott, persze nem lett belőle szülés beindulás.
Mióta jobban vagyok, és persze a baba is jól van, minden lefekvés egy nagy stressz, rettegek az alvástól, mert mindig alvás közben jöttek a legszarabb tünetek, felriadva. 2 hetet töltöttem ágyban, már utálom. Ha lefekszem, elkezd járni a lábam, a levegőt nem érzem elegendőnek, erős szívdobogást érzek és az orrom is eldugul, amitől még jobban nem kapok levegőt, szorul a mellkasom, izgulás érzésem van, és nem tudok ellazulni. Egyre rosszabb. Ha mégis elalszom, ugyanez hatványozottan előjön az éjjeli felébredéskor (pisilni ébredek). Ha nem is egész éjjel, de a 2/3aban virrasztok. Napközben sikerül aludni pár órákat. Koffeint a vérnyomás dolog óta nem merek inni, étvágyam nem sok van, szedek vasat és rengeteg vitamint, iszom sok folyadékot.
Napközben pedig...gondolom nem csoda ezek után, de rettenetesen gyenge vagyok, néhány lépés után izomfáradtságot érzek, mint aki maratont futott, folyton elkap a légszomj és le kell ülnöm.
Én úgy érzem, egy nagy része ennek pszichés, de kikészít, elfáradtam, kezdek tőle lelkileg is kikészülni. Jön a baba, most nekem vele kéne foglalkozni, örülni, rendezkedni. Imádom is, és nagyon várjuk, de ez ami velem van előre tolakszik és bármilyen dokinak mondok tünetet, ráfogja valami banálisra, legyint, nem érdekli.
Főleg az éjjelek zavarnak, de a nappali állapotom is idegesít. Hogy tegyek ellene bármit? Miért nem kapok normális választ ezekre?
Itt a válaszolók többsége írt tök hasznos dolgokat, csak sajnos nem segít hosszú távon mégsem.
Volt aki itt is leostobázott, pedig nem vagyok az. Segítséget próbáltam kérni. Nem hisztizek és nem sipító hangon halljátok a soraim, elég higgadt ember vagyok, úgy is kommunikálok. A másik kérdésben nem reagáltam még, mert a kiíráskor és utána még nem volt hozzá erőm. Illetve nem szeretnék velük veszekedni, ahogy itt sem, így a "hülyeptsavagy" jellegű hozzászólásokat - bár úgyis mindig van ilyen is - nem fogom lereagálni.
Köszi bárminek, aki tapasztalatot oszt meg, vagy bármi hasznos véleményt.
válasza:Köszi a soraidat :) Harmadik baba, de a másik kettő terhesség teljesen álom volt, semmi komplikáció, a szülések is rendben voltak. Arról még nincs fogalmam, milyen lesz majd pici babával újra a 2 nagy mellett, de őszintén én nagyon szeretném és örömmel várom, talán ezt a részét egyelőre kizárnám :) a srácok is boldogok a jövevénytől, apuka meg a felhők felett úszik. Próbálnak nekem minél többet segíteni, ezzel sincs baj. Viszont félek minden ilyen furcsa, magyarázat és megnyugtató megoldás nélküli tünettől. Konkrétan féltem a babát is, nehogy ez vagy bármi megártson neki, úgy vigyáztunk rá és annyira szeretjük, nem bírnám ki, ha neki miattam, az én tökéletlen és jelenleg gyenge testem miatt lenne bármilyen baja, ezért keresem a megoldást.
Az orvosok szerint:"jaj anyuka, nem kell semmit siettetni" ( arra a kérdésre, nyílik-e esetleg a méhszáj )
"Baba szivhangja rendben. A vérnyomásra mérjen rá mindig, ha magas, és ha tartósan magas, jöjjön be. Én: mi az, hogy tartósan és mennyi a határérték? ( mert volt aki 140-et, volt aki 160at mondott, de 130ra is írták a gyógyszert a másik kismamának..) Hát mondjuk a 155 az már magas. Az nem jó tartósan. Mérjen rá. ( ha én otthon mérem, nekem mindig magas, fordított feherkopeny szindróma, azt hiszem én találtam fel... :) minél többet mérem, annál rosszabb érték lesz)."
"Gyengének érzi magát? Hát a terhesség vége az ilyen." Vagy "mert most volt beteg. Szedjen vasat." Vagy tessék magát összeszedni". (A terhesség vége nem kell, hogy ilyen legyen, nekem nem szokott ez lenni és el se hagyom magam. A betegség lehet egy jó ok, ebben nagyon bízom. Vasat szedek, szedtem.)
Ha rosszul lettem a pániktól már és bevittek, kb hülyének voltam nézve, ami nem tesz jót, még akkor sem, ha ők nem értik.
Áh fene tudja mi lesz itt még. Hibernálnám magam a legszívesebben a szülésig, utána már nem fog izgatni az, hogy velem mi van, csak hogy a baba egészséges, megszületett és minden rendben vele.
válasza: válasza:Én (pozitívan gondolkodva) azt hiszem, az orvosok segíteni akarnak neked, csak valahogy elfelejtik, hogy érző lélek vagy. Én is sok falba ütköztem. Azt a következtetést vontam le, hogy ez a "másállapot", a hormonok, a MINDEN egyszerűen így jön ki. És a dokik is erre fogják, hogy terhes vagy, attól van mindez.
A vérnyomásra gondolom azért nem tudnak értelmes választ adni, mert mindenkinek más érték a magas, ehhez rendszeresen kellett volna mérni előtte is, csak tippelek.
Én is azt tanácsolom, hogy meditálj. Vagy találj bármi lelki fogódzót. Ha hívő vagy, akkor a hitet, ha nem, akkor olvass gurukat, buddhista filozófiát, lélegezz nagyokat, tényleg nézz utána a meditációnak, nyugattó zenének. ha ilyen területekre kalandozol, találni fogsz olyat, aki lélekben megerősít.
<3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!